Életünk feldolgozatlan sérelmei, veszteségei nagymértékben befolyásolják a döntéseinket, a választópolgárok pártválasztását, politikai elköteleződéseit pedig kifejezetten ezek határozzák meg – hangzott el csütörtök este azon az előadáson, amit a Mindset online pszichológiai szaklap politikai rovata szervezett a választók magatartásának lélektani hátteréről.
Hogy ezen a területen mennyire dominálnak az emóciók, azt jól mutatja, hogy a közügyekről folytatott viták még baráti körben is nemritkán hoznak felszínre irreális dühöt – mondta Lisznyai Sándor klinikai és tanácsadó pszichológus, aki azt tapasztalta, hogy mikor megismeri egy-egy páciense mélyebb traumáit, gyakran csak ezek alapján következtetni tud az illető pártszimpátiájára. Elmondta, a kliensekkel folytatott beszélgetések során éppen azért hozza rendszeresen szóba a politikát, mert azon keresztül könnyebben el lehet jutni a fájdalmas sérelmekhez: egy erőszakos apához, magánéleti krízisekhez vagy akár a karrierben elszenvedett igazságtalanságokhoz.
Horváth Zsófia, a Mindset szaktanácsadója hangsúlyozta, a politikai kommunikáció pontosan a fentiekre apellál,
a politikusok a számukra megfelelő „sérelemgombot” próbálják megnyomni a választókon, hiszen tisztában vannak vele, a logikus érvek alig érnek célt.
Az előadók egyhangúlag úgy foglaltak állást, hogy a demokrácia efféle működése távol esik az ideálistól. Ahogyan az is, hogy a választók tetemes hányada „nem tudja az erőt megkülönböztetni az erőszaktól”, ezért agresszív, narcisztikus személyiségek nyerik el a szimpátiájukat, akikre aztán bizalommal szavaznak. – Sokan el sem tudják képzelni, hogy van olyan biztos hatalom, ami nem agresszív és narcisztikus – fogalmazott Lisznyai Sándor.
A politikától elfordult fiatalok mozgósításának lehetőségét firtató kérdésre Lisznyai Sándor arról beszélt, hogy az érintett generációkban nagyon sokan vannak az úgynevezett minimalista fiatalok, akiket nem sok dolog érdekel. Horváth Zsófia szerint náluk is a sérelemgomb megtalálása lehet a legvalószínűbb megoldás az aktivizálásra. Lisznyai azt is problémának nevezte, hogy a társadalom könnyen megbélyegzi az embert nézetei alapján, és e bélyeget aztán nehéz levetkőzni – pedig a fiataloknál kiváltképp természetes az értékrend megváltozása.
Lapunk Alexis de Toqueville francia államfilozófus azon gondolatáról kérdezte az előadókat, miszerint a demokrácia egyik paradoxona, hogy a polgárok egyszerre szeretnének szabadok és vezetettek lenni. Lisznyai Sándor úgy látja, minél nagyobb veszélyben érzi magát a választó, annál inkább elbillen a vezetettség igénye felé. Egyetértett abban, hogy ennek folyományaként
a mindenkori hatalom érdekelt lehet abban, hogy az emberekben mesterségesen veszélyérzetet keltsen.
Az előadás végén a szakértők megállapították, Kelet-Európában jellemzőbb a sértettségből szavazás, részben az előző elnyomó rezsimek miatt.
– Traumatizált társadalom vagyunk. A közös traumák feldolgozásának is hasonlóan kellene történnie, mint az egyénieknek. Ennek lépései a pszichológia szerint: az elfogadás, a megbocsátás és az önfeloldozás – magyarázták a pszichológusok.
