Volt egyszer egy Vadászati Világkiállítás

Emlékkonferenciára hívta a vadászati és erdészeti szakembereket a tudományos akadémia és az országos vadászkamara a fővárosi Városligetbe.

Konferenciával emlékeztek erdészeti és vadászati szakemberek az 1971-es Vadászati Világkiállítás negyvenedeik évfordulójára Budapesten, a Vajdahunyad várban. Az Országos Magyar Vadászkamara Kulturális és a Magyar Tudományos Akadémia Erdészeti Bizottságának közösen szervezett fórumán a felszólalók közül többen fogalmaztak meg ajánlásokat a vadászat-vadgazdálkodás szabályainak változtatására, mások a természetvédelem és kultúra helyzetét mutatták be, míg megint mások a vad-, erdő- és mezőgazdaság harmonizálásának fontosságát hangsúlyozták. Jánoska Ferenc előadásának középpontjában például a szakoktatás színvonalának emelése állt. Szerinte a jövőre nézve elengedhetetlen, hogy a ,,papírgyárak” helyett az iskolarendszerű képzések váljanak egyeduralkodóvá. A magas minőség biztosítása érdekében pedig szigorú akkreditációs és ellenőrző rendszer bevezetését szorgalmazta.

Az apróvadállományra ható folyamatokat Faragó Sándor mutatta be. A szakértő grafikonokat tárt a közönség elé, amelyen az egyes fajok populációjának változását követhették figyelemmel. Ezekből kiderült, hogy az utóbbi évtizedekben általános volt az egyedszámok csökkenése legyen szó akár a fácánról, fogolyról vagy mezei nyúlról. Az okokról szólva Faragó a nagy mennyiségű műtrágya-felhasználást, az erdőtelepítést és a dúvadfajok – elsősorban a róka – elszaporodását jelölte meg fő problémaként. Galamb Gábor ugyanakkor optimistán nyilatkozott a hazai nagyvad második világháború utáni helyzetéről.

A konferencia résztvevőinek másik csoportja a negyven évvel ezelőtti világkiállítás előkészítéséről és hatásairól emlékezett. Tóth Sándor, Vajai László és Fáczányi Ödön idézték fel az 1971-es expót, amelyen félszáznál is több ország mutatkozott be, 2,1 millió látogató fordult meg, és 5500 trófeát állítottak ki. Érdemes megjegyezni azt is, hogy ez a nagyszabású rendezvény hozta meg az elismerést a magyar Nadler Herbert nevével fémjelzett trófeabírálati rendszernek, és szakmai egyeztetései nagyban hozzájárultak, hogy később megszülethetett a CITES néven ismert, különösen veszélyeztetett fajok kereskedelméről szóló nemzetközi szabályozás.