Sajnos nagyon kevés helyen találkozhatunk vadból készült ételekkel, ami többek közt a magas árnak, a gyengén ellátott hazai piacnak és a háziasszonyok félelmének tudható be. Pedig a kiváló minőségű, magyar erdőkből származó vadhús igazán ízletes, és semmivel sem „alávalóbb” a szupermarketekben már-már aranyáron kapható tengeri és egyéb halaknál.
Blaskó János, a Fehér Asztal lovagrend bronzkereszttel kitüntetett tagja, Venesz-díjas szakács úgy véli, hogy főzési szokásaink is nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy nem fogyasztunk vadat, illetve egyrészt sokan nem is ismerik, másrészt pedig sokan fenntartásokkal viseltetnek a hazai vadhúsok iránt. Úgy véli, egy vadétel elkészítése semmivel sem bonyolultabb, mint akármelyik, napi rutin szerint megfőzött ebéd vagy vacsora, és a gyakorló háziasszonyok is el tudják készíteni, csak egy kicsivel több odafigyelés kell hozzá. – Az a baj, hogy ahol ismerik és használják is a vadhúsok különböző formáit, ott majdnem mindig pörkölt készül belőle – mondja Blaskó János, majd hozzáteszi: ez is annak tudható be, hogy nem nagyon mernek „hozzányúlni” a vadhúshoz, és ezért csak az úgymond legegyszerűbb étellel próbálkoznak.
Ugyanakkor, ha valaki vadhúst szeretne készíteni, nem árt, ha egy-két alapvető tudnivalónak birtokában van. Mindenképpen alaposan meg kell mosni, illetve áztatni. Blaskó János szerint az áztatás mindig hideg vízzel történjen, és azt is többször cseréljük le. Kézenfekvő megoldásnak tűnik a forrázás, de ez semmiképpen nem javasolt, mert a forró víz bezárja a pórusokat, és ezáltal a hús nem tud kellőképpen megtisztulni. Ezek után alkalmazhatunk – ha szükséges – akár nedves, akár száraz fűszeres pácot is, amivel tompíthatjuk a vad jellegzetes ízét, és a rostokat is fellazíthatjuk, de a nedves pácunk levét a főzésnél már ne használjuk fel. Amit még meg kell említenünk, hogy a vaddisznóhúst minden esetben százszázalékosan meg kell főznünk vagy sütnünk, mert fogyasztásra csak ebben az esetben ajánlott – emeli ki.
Blaskó János úgy véli, hogy a főzés során a fűszerezéssel óvatosan kell bánni, mert a túlzott vagy éppen a gyengén alkalmazott ízesítés teljesen átalakíthatja az ételünket. Az egyik ilyen kedvelt fűszer a borókabogyó, ami tökéletesen illik a vadhúsokhoz, de nagyon keveset kell belőle a főztünkbe tenni – teszi hozzá. S hogy egy személyes „fogást” is eláruljon, megjegyzi, hogy az általa főzött fácánlevesbe – ami szinte ugyanúgy készül, mint a közönséges tyúkhúsleves – mindig tesz egy babérlevelet, és amikor elkészül a leves, a tányérba frissen reszelt tormára szedi ki. Ettől kiváló és pikáns ízt kap majd az amúgy is kitűnő levesünk.
