Egyedülálló ártéri világ a Dunánál

Néhány órányira a fővárostól Közép-Európa egyik legnagyobb összefüggő és működő ártéri rendszere várja a látogatókat.

A terület jellegéből adódóan megtalálható itt a vizes élőhelyek minden típusa: mellékágak és fokozatosan pusztuló holtágak, kiterjedt alacsony ártéri puhafaligetek, valamint ritkán elöntött magas ártéri részek keményfafajokkal. A különleges környezet miatt a nemzeti parkban előforduló állatokat sajátos kettősség jellemzi. Egy részüket táplálkozásuk a vízhez köti, de szaporodásukhoz erdei környezetre van szükségük, míg a fajok másik csoportja éppen ellenkezőleg, a vízben szaporodik, élelmét pedig az erdőben szerzi be. Az előbbiekhez tartozik a fekete gólya, a barna kánya, a különböző gémfélék s több ritka denevérfaj, míg az utóbbiak között főként kétéltűeket találunk.

Érdemes több napot is rászánni, hogy megismerjük ezt a vidéket, hazánkban ugyanis szinte már csak az Alsó-Duna-ártéren van meg a lehetősége annak, hogy az egykori terjedelmes ártéri élővilág utolsó hírmondóit megőrizzék az utókornak. A Dráva mentén a becsült állatfajok száma 25 ezer, azaz a hazai fauna csaknem fele előfordul itt, ami már önmagában is mutatja a terület természetvédelmi jelentőségét. Jelenleg a folyó formálta felszínek tekinthetők leginkább természetesnek, így a zátonyok és szakadó partok élővilága (bokorfüzesek és hordalékligetek).

Természetes a legtöbb vízi, mocsári és lápi élőhely is, amelyek élővilágának fennmaradását a tartós vagy időnkénti vízborítás biztosítja, valamint a holtágak élővilága, amely elsősorban közvetett külső hatásokkal érintett, fajai hazai fajok, változásai a természetes folyamatoknak megfelelők. A Dráva mentén számos Magyarországon ritka, illetve eddig részletesen nem vizsgált növénytársulás fordul elő. Ezek között huszonegyet másutt nem találunk meg, ha pedig mégis, annak kifejlettsége elmarad az ittlévőkétől.

A Duna-Dráva Nemzeti Parkot egyébként 1996-ban alapították nagyjából ötvenezer hektáron; a legmagasabb szinten védett terület magába foglalja a magyarországi Alsó-Duna-völgy ártéri területeit, Gemencet és Béda-Karapancsát, valamint a Drávát kísérő természet közeli élőhelyeket is.

A vezetőség tájékoztatása szerint a nyitás óta számtalan élőhely-rehabilitációs program indult el a területen. Jelenleg is tart a barcsi borókás, a drávaszentesi rét vagy a mohácsi Szabadság-zátony mellékágának megóvását célzó fejlesztés, de említésre méltó a nemzeti park kezelésében lévő tájidegen erdők átalakítása is.