Próbáljuk csak ugyanezt elképzelni a mamutvadászaton, hogy nem tudjuk, hogy a másik mit akar vagy mit fog csinálni. Az egyenlő lett volna az öngyilkossággal. Márpedig mi mindannyian a sikeres vadászok leszármazottjai vagyunk, s a korabeli vadászat – még inkább, mint a mai – körültekintő előkészítést kívánt. Ez csak magasabb rendű gondolkodással volt lehetséges, amit fejlett intelligencia, és az azt hordozó szürkeállomány tette lehetővé. Az agytérfogat növekedését pedig csak sok ezer éves, folyamatos, megemelt fehérje- és zsírfogyasztás tette lehetővé, ami csak vadászattal volt beszerezhető, mivel az állattenyésztés csak sokkal később jelent meg.
Ez azt jelenti, hogy a „vadász” génjeink elég jól belénk lehetnek ivódva, s nem is lehetnek olyan nagyon mélyen eltemetve. Igen, mondanák a szkeptikusok, de azért vagyunk emberek, hogy kontrolláljuk ösztöneinket, hiszen a fajfenntartási ösztönök sokkal erősebbek, mégis kontrolláljuk (legalábbis kellene). Ez is igaz, és egyetértek azzal, hogy nem kell minden élőlényt leölni, amire fizikai erőnlétünk és rendelkezésre álló eszközeink képessé tesznek bennünket. Sőt nem kell ölni egyáltalán ahhoz, hogy felfedezzük ilyen irányú vonzódásunkat. Van, akit például az ilyen témájú festészet, irodalom vonz. Nem véletlenül tetszenek régi fegyverek, s mégsem nyúlunk utánuk, hogy használjuk azokat.
Ezeken túlmenően is a vadászat igen széles hatáskörben van jelen. Ruházkodásban (terepszínű mintázat, vagy akár az egyszerű zöld), szakácsművészetben, zenében, festészetben, sőt szobrászatban is. Bizonyos eszközök, mint terepjáró autók, kések, tőrök, más kellékek, amik eredetileg a vadászatot szolgálták, de máshová is bejutottak. Ezt azért tudták megtenni, mert a vadászat motívumait szimpatikusnak találtuk.
Aztán ott van a zsákmányszerzés ösztöne, s annak modern változatai, mint pl. a legkülönbözőbb gyűjtemények, szerencsejátékok, vagy akár a vásárlás is. Miért vagyunk beprogramozva, hogy szeretünk nyerni a legártatlanabb társasjátékoktól kezdve a profi szinten űzött sportokig bezárólag? Vagy birtokba venni dolgokat, még ha adósságba is verjük magunkat? Miért akarjuk legyőzni a nehézségeket, megoldani a problémákat, miért találjuk vonzónak a sikerességet még a párválasztásban is? Ez mind visszavezethető valamilyen formában a túlélés képességéhez, amiben a vadászat meghatározó szerepet játszott.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!