A gyöngyösi Mátra Múzeum az egykori Orczy-kastélyban várja a látogatókat, ahol négy termet szenteltek a vadászattörténeti kiállításnak. Ezek közül az első a vadászat eszközeiről nyújt átfogó képet. A korai vadászfegyvereket, majd a tűzfegyvereket, a lőpor- és söréttartókat tárja a vendégek elé. A kiállítás emlékeztet rá, hogy a 16. század elejéig a legfontosabb vadászfegyver a lándzsa, a kard és az íj volt, a lőfegyverek csak ezután terjedtek el, forradalmasítva a vadászatot, amely II. Ulászló király 1504-es tiltása óta kizárólag a nemesség kiváltsága volt. A köznép ennek ellenére titokban továbbra is űzte a vadat, ősi eszközöket használva, mint például a csapdát, hurkot vagy a hálót. A főúri fegyverek mellett ezekből a népi vadászati eszközökből is ízelítőt kapnak itt a látogatók.
A második terem a Varga Ervin-emlékszoba. A névadó egy volt debreceni ügyvéd, aki vadászati, vadásztörténeti tárgyi emlékeket tartalmazó értékes gyűjteményét 1974-ben ajándékozta múzeumnak. Varga Ervin 1929 és 1943 között tanulmányozta a vadászat és a vadgazdálkodás módszereit, melynek során gazdag gyakorlati szakismeretre tett szert. A teremben vadászszobájának bútorait, valamint személyes tárgyait tekinthetik meg a látogatók.
A következő terem a Vadászati kultúra és a vadászat a művészetben címet viseli. Itt arra figyelmeztetnek, hogy hazánkban az európaihoz hasonló vadászati kultúra elsősorban a királyi udvarban fejlődött ki. A Magyarországra érkező külföldiek magukkal hozták vadászati szokásaikat, amelyek az itteniekkel ötvöződtek, bár a nyugati kultúrákhoz képest még a középkorban is elmaradottnak számítottak. A vadászati kultúrához szorosan kapcsolódnak a felszerelések, mint például a vadásztáska, a vadásztarisznya, a vadászkürt vagy a csalisíp, amelyek az évszázadok alatt modernizálódtak, de még napjainkban is elengedhetetlen részét képezik a vadászok mindennapjainak. A vadállatok legyőzése, megszelídítése ősidők óta központi helyet foglal el az emberek gondolatvilágában. A vad, illetve a vadászat ábrázolása egyidős a művészetekkel, és mint motívum az évezredek során a legkülönbözőbb tárgyakon és legkülönfélébb módon jelent meg – gondoljunk a barlangrajzokra, a sétabotok faragott végére, a gravírozott ólomkristályokra vagy éppen a festett üvegre, porcelánra. A falakon látható képek neves vadászfestők munkái, amelyek mellett számos értékes trófea is helyet kapott.
Végezetül az utolsó terem egy kis ízelítőt nyújt a tavaszi, a nyári és a téli erdő élővilágából az erdei szalonka, a tőkésréce és a fogoly „közreműködésével”.
