Reggel nyolc órakor a hangosbemondó a vadászház elé irányította a főzőcsapatokat, ahol sorsolással dőlt el, hogy ki milyen alapanyagból főz majd. Ezt nyugodtan mondhatjuk igazi kihívásnak is, hiszen előző nap, amikor elindultak otthonról, még azt sem tudták, hogy mit és legfőképpen milyen vadból fognak főzni. Négyféle hús állt rendelkezésre: vaddisznó, szarvas, őz és muflon.
A sorsolást a fesztivál fő szervezője, a Vadex Zrt. vezérigazgatója, Majoros Gábor „vezényelte”, aki, miután minden csapat megkapta a maga tízkilós adagját, lapunknak elmondta, hogy a nagy népszerűségnek örvendő és már hetedik alkalommal megrendezett országos vadgasztronómiai fesztivál egyik fő célja, hogy a magyar vadhúst, a hazai vadból készült ételeket népszerűsítsék. Úgy véli, hogy a hazai vadhúsfogyasztás sajnos elenyésző a külföldi felhasználáshoz képest, pedig a hazai erdőkből származó alapanyag igazán ízletes, sokféleképpen elkészíthető és kiváló tulajdonságokkal bír. A fesztiválra visszatérve a vezérigazgató nagy örömmel újságolta, hogy a főzőcsapatok száma elérte a hetvenegyet, s ezáltal több mint háromszázötvenen sürgölődnek a különböző bográcsok és főzőalkalmatosságok körül.
– Hetvenegy főzőcsapat – merengek. Eddig úgy terveztem, hogy mindet végiglátogatom, mindenhol kóstolgatok egy kicsit, de úgy vélem, hogy ez nem fog menni, hiszen az én szervezetem befogadóképessége is véges. Pedig az illatok csalogatók, a látvány lenyűgöző, a hangulat fesztiváli. Kicsit úgy érzem magam, mint a kisgyerek a cukrászdában: nem tudok dönteni a sok finomság közül. Nem is gyötröm magam tovább, a véletlenre bízom magam.
A nagyszínpaddal szemben kezdek, ahol egy hatalmas bogrács körül öten-hatan sürgölődnek, és hatalmas keverőkanalaikkal folyamatosan forgatják, kevergetik a készülő ételt. Tímár Albin főszakácstól megtudom, hogy az 1170 literes bográcsban 400 kiló vaddisznóhús rotyog, amelyből közel 1500-an lakhatnak majd jól. Az ízesítésről elmondja, hogy a klaszszikus fűszereken kívül – bors, rozmaring, kakukkfű – még borókabogyóval is ízesíti a pörköltet. És hogy még több nagy számot mondjunk, kell még bele – egyebek között – két kiló fokhagyma, ugyanannyi só, nyolcvan kiló vöröshagyma és huszonöt kilogramm lecsó. Sajnos még főnie kell, úgyhogy megkóstolni még nem érdemes, de az illata már így is fenséges.
Közvetlenül az óriásbogrács mellett forgatja nyársait Iglódi Ferenc ökörsütő mester. Itt egy pillanatra időzzünk el: ökörsütő mester! Már most összefut az ember szájában a nyál, hogy ezt a két szót kimondja, és ha a nyársakra tekint – amelyek inkább tűnnek valami ipari szerkezetnek, mint klasszikus nyársnak –, akkor végleg elveszett. Itt már tombol az elhatározás: ebből enni kell! Ugyanis a szabad tűz felett forgó nyársakon öt vaddisznó lejti csodás, de monoton táncát. A mester – akinek eddigi rekordja egy 1400 kilós bivaly egészben megsütése volt – érdeklődésemre elmondja, hogy a vaddisznók kétnapi száraz sópácban várakozás után kerültek a tűz fölé, és már hajnal négy óra óta forognak. Hamar le is vág egy darabot, én meg gyorsan eltüntetem. Mondanám, hogy finom, de az nem lenne elég kifejező. Abban viszont megegyezünk, hogy erről a sültről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni.
A színpadon zajlanak a programok, egyre több látogató érkezik. Jómagam megállok a Kaszó Zrt. sátra előtt, és a bográcsban rotyogó ételről érdeklődöm. Fekets Bálint erdész és főszakács elárulja, hogy szarvaspörköltet főznek enyhén vörösborosan, frissen szedett erdei vargányával és szalonnás szalvétagombóccal tálalják majd a zsűrinek. A fiatal erdész-szakács úgy véli, hogy a vadételek – a közhiedelemmel ellentétben – könnyen elkészíthetők, nem igényelnek földöntúli szakácsképességeket.
Ugyanezt a nézetet vallja Kovács Péter is, a Gulyáságyú főzőcsapat vezetője. A székesfehérvári 43. híradós és vezetéstámogató ezredből verbuvált csapat tagjai csicseriborsós muflonragut készítenek erdei gombával és barna sörrel, köret gyanánt pedig burgonyás rácsos ropogóst kínálnak (annyira jól sikerült ez az összeállítás, hogy kategóriájában a zsűri az előkelő harmadik helyezéssel díjazta).
Jó volna már látni valamilyen vaddisznós ételt is, amit a HM Verga Zrt. főzőcsapatánál meg is szemlélhetek. Ők tárcsán sütött vörösboros vargányás vaddisznóragun mesterkednek, amit falusi tócsnival kínálnak. Szabados Zsolt főszakács elmondja, hogy sokakkal ellentétben nem a megszokott pörkölttel készültek a versenyre, hanem valami különlegességgel. Igazat kell adnom nekik, mert bejött a számításuk, igazi kuriózumot sikerült főzniük.
Végigsétálok még az árusok „utcáján”, megnézem az eladó portékákat, majdnem veszek egy régi vadászkönyvet, és egy idő után meghallom, hogy delet harangoznak. Az árnyas fák alatt lévő sörpadok megtelnek a látogatók százaival – felnőttel, gyerekkel egyaránt –, és mindenki jóízűen falatozik, eszik, habzsol, csipeget. Vadhúsból készült ételeket
Mit tehetnék, én is visszaballagok a Kaszó Zrt. csapatához és elfogadom a délelőtt felajánlott ebédmeghívást, amit az első falat után és a különleges ízekből ítélve nagyon jól tettem
