Nem rajongok az egész éjszakás, mi több, a reggelig tartó vadászatokért. Sőt kifejezetten ellenemre van, hiszen rendszerint az ember már akkor fáradt, amikor a magasles létráján felfelé lopakodik, és mire kényelembe helyezi magát, már egy-két kóbor ásítást is elnyomott a szája szegletében. Ha meg belegondol abba, hogy adott esetben pirkadatig kell az adott helyszínen strázsálnia, akkor a bosszankodás olyan fokára is eljuthat, ami nem tűrné el a legerősebb nyomdafestéket sem.
De a vadász ne sírjon, hanem vadásszon, ha már e mesterség mellett tette le a voksát.
Persze megvan ennek is a szépsége, de általában több a nyűgje. Az efféle, hosszan tartó vadászatokon általában valamilyen termőföld mellé állított lesféleségre kell bekvártélyoznia magát a vadásznak, és szüntelenül, kitartóan várnia, lesnie a vadat – szarvast, vaddisznót –, hogy az megérkezzen vacsorázni, általában többedmagával.
És ez probléma .
Mármint a vacsoravendégek.
Ugyanis a kutya sem hívta őket, ám ők mégis betoppannak. Mindenféle bejelentés nélkül. (Sajnos a vadnak megvan az a rossz tulajdonsága, hogy eszik, és ha már eszik, nem azt nézi, mit és honnan, vagy hogy éppen kiét.) És ha ők megjöttek, kezdődhet a vadkárelhárítás.
Milyen szép szó !
De ne akadjunk fenn minden apróságon, hiszen vacsoravendégeink már megérkeztek, nekiálltak fogyasztani, nekünk meg döntenünk kellene .
Lőjünk vagy ne lőjünk?
Mert mi van, ha lövünk? Elvégeztük a feladatot, a föld védelme megtörtént igaz, hogy csak ideig-óráig, és mi nyugodtan nézhetünk a vadkárelhárítás idején békésen szuszogó, nagyokat horkolgató tulajdonos szemébe: mi, kérem, mindent megtettünk.
De mi van akkor, ha lövünk, és mondjuk, ellőjük a vadmalacok mellől az anyjukat? A feladatot letudtuk ugyan, de a malacok vagy elpusztulnak, vagy sem. Soha nem tudjuk meg . Csak az a fránya lelkiismeret citerázik még hetekig a bensőnkben.
És mi van, ha nem lövünk?
A vad jóllakik fizetés nélkül, távozik, a gazda meg kiegyenesíti a kaszát, és nem éppen Kazinczy-díjas mondatok jelenlétében ismételten bejelenti törvényi támogatottságú és ezáltal jogos kárigényét. És itt most érdemes egy röpke pillanatra megállni.