„Olívaolajat? Hogyne használnánk, most vettünk igen olcsón másfél litert” – újságolta egy ismerős. Az öröm nem tartott sokáig, mert kiderült, nem a salátákhoz és húsokhoz használatos extra szűz olajat sikerült beszerezni, hanem a sansa néven futó, silány minőségű utánzatot.
Sansa – maradékból alacsony minőséget
Termékhamisításról nem beszélhetünk, hiszen a többször átpréselt olívamaradékból, préselt olívaolaj-pogácsákból vegyi eljárással kivont termék csomagolásán feltüntetik az összetevőket, valamint a „sansa”, „pomace” és „orujo” jelzőket. Ha ezen három típusjelző valamelyikét látjuk a palackon (vagy műanyag flakonon), bármennyire is csábítónak tűnik az ár, közelébe nem kerül az extra szűz olaj minőségének, viszont itthon előszeretettel tüntetik fel olívaolajként, annak jóval magasabb minőségű társai mellett.
Tömegesen felvásárolva
Az extra szűz olívaolajat szigorú előírások és jogszabályok szerint állítják elő. A kézzel leszüretelt olajbogyókat 24 órán belül, hidegsajtolásos technológiával (maximum 27 Celsius-fokon), mindenféle vegyi anyag hozzáadása nélkül préselik. Az így nyert olaj savtartalma alacsony, és bár az ára magasabb, mint a fentebb említett sansáé, minőségre, ízre, állagra összehasonlíthatatlan a különbség.
Olíva nem csak a konyhában
Az extra szűz olívaolajat mint salátaöntetet ismerjük, pedig felhasználása igen sokrétű. Az olasz és spanyol konyhákban napraforgóolaj helyett is ezt használják, de reggelihez a pirítós kenyérre is kiváló. Olasz nők testápolóként is alkalmazzák, de haj- és körömregeneráló hatása is közismert.
Az olajat forgalmazó óriáscégek hatalmas mennyiségben vásárolják föl a különböző területekről, országokból származó, extra szűz eljárással kisajtolt olajat, majd összeöntve azt, egységesítve palackozzák, és dobják piacra. Minőségre ez persze még rendben van, de ha módunkban áll, vásároljunk egyenesen a termelőtől.
Őstermelőtől érdemes
Ha tehetjük, érdemes a házi készítésű olívaolajat beszerezni, remek alkalom lehet erre egy mediterrán nyári nyaralás is. Az őstermelő viszonyát a saját olajához nagyjából a hazai pálinkafőzéssel lehetne jól érzékeltetni. Egyes mediterrán országokban a helyi termelő a helyszínen várja meg, hogy az általa szüretelt bogyókból biztosan a maga olaját kapja meg, és legalább annyira büszke rá, mint itthon a gazda a saját pálinkájára. Házi készítésű tiszta, vagy éppen fűszeres extra szűz olívaolajat vásárolhatunk közvetlenül a termelőktől akár a horvátországi tengerparti nyaralóhelyeken is – szakértők szerint erősen ajánlott az isztriai. Az olajat érdemes hűvös helyen tárolni, lehetőleg zöld, vagy barna színű üvegben. Egy megbontott palack jó esetben két hónapig bírja avasodás nélkül.
