Olívaolaj: termékhamisítás vagy megtévesztés?

Vannak olyan esetek, ahol nem működik az „olcsón jót” reklámszöveg. Mire figyeljünk oda, hogy ne verjenek át az olívaolaj vásárlásánál?

tt
2012. 09. 28. 12:53
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

„Olívaolajat? Hogyne használnánk, most vettünk igen olcsón másfél litert” – újságolta egy ismerős. Az öröm nem tartott sokáig, mert kiderült, nem a salátákhoz és húsokhoz használatos extra szűz olajat sikerült beszerezni, hanem a sansa néven futó, silány minőségű utánzatot.

Sansa – maradékból alacsony minőséget

Termékhamisításról nem beszélhetünk, hiszen a többször átpréselt olívamaradékból, préselt olívaolaj-pogácsákból vegyi eljárással kivont termék csomagolásán feltüntetik az összetevőket, valamint a „sansa”, „pomace” és „orujo” jelzőket. Ha ezen három típusjelző valamelyikét látjuk a palackon (vagy műanyag flakonon), bármennyire is csábítónak tűnik az ár, közelébe nem kerül az extra szűz olaj minőségének, viszont itthon előszeretettel tüntetik fel olívaolajként, annak jóval magasabb minőségű társai mellett.

 

Tömegesen felvásárolva

Az extra szűz olívaolajat szigorú előírások és jogszabályok szerint állítják elő. A kézzel leszüretelt olajbogyókat 24 órán belül, hidegsajtolásos technológiával (maximum 27 Celsius-fokon), mindenféle vegyi anyag hozzáadása nélkül préselik. Az így nyert olaj savtartalma alacsony, és bár az ára magasabb, mint a fentebb említett sansáé, minőségre, ízre, állagra összehasonlíthatatlan a különbség.

 

 

Olíva nem csak a konyhában

Az extra szűz olívaolajat mint salátaöntetet ismerjük, pedig felhasználása igen sokrétű. Az olasz és spanyol konyhákban napraforgóolaj helyett is ezt használják, de reggelihez a pirítós kenyérre is kiváló. Olasz nők testápolóként is alkalmazzák, de haj- és körömregeneráló hatása is közismert.

Az olajat forgalmazó óriáscégek hatalmas mennyiségben vásárolják föl a különböző területekről, országokból származó, extra szűz eljárással kisajtolt olajat, majd összeöntve azt, egységesítve palackozzák, és dobják piacra. Minőségre ez persze még rendben van, de ha módunkban áll, vásároljunk egyenesen a termelőtől.

Őstermelőtől érdemes

Ha tehetjük, érdemes a házi készítésű olívaolajat beszerezni, remek alkalom lehet erre egy mediterrán nyári nyaralás is. Az őstermelő viszonyát a saját olajához nagyjából a hazai pálinkafőzéssel lehetne jól érzékeltetni. Egyes mediterrán országokban a helyi termelő a helyszínen várja meg, hogy az általa szüretelt bogyókból biztosan a maga olaját kapja meg, és legalább annyira büszke rá, mint itthon a gazda a saját pálinkájára. Házi készítésű tiszta, vagy éppen fűszeres extra szűz olívaolajat vásárolhatunk közvetlenül a termelőktől akár a horvátországi tengerparti nyaralóhelyeken is – szakértők szerint erősen ajánlott az isztriai. Az olajat érdemes hűvös helyen tárolni, lehetőleg zöld, vagy barna színű üvegben. Egy megbontott palack jó esetben két hónapig bírja avasodás nélkül.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.