Magyarországon 1944. október 9-étől kormányrendelet tiltotta meg a vendéglőknek a húsétel felszolgálását. Ez alól kivételt képeztek a harmad- és negyedosztályú vendéglők, itt is csak gulyás vagy főtt marhahús volt kapható. Vajon mi állhatott a rendelet bevezetése mögött? A közeledő orosz front? A háború okozta éhezés?
– Mivel az 1944-es esztendő mezőgazdasági szempontból rekordtermest hozott, a lakosság, így a fővárosiak is tudtak élelmet felhalmozni a jegyrendszer és a felvásárlási tiltás ellenére (főleg tartós élelmiszert és hüvelyes terményeket raktak el), érthető módon a feketepiac is virágzott. A „csak egy nap a világ” hangulatnak köszönhetően a fővárosban az ostrom idején kiárusították a készleteket, nehogy az oroszok kezébe kerüljön. Így volt lehetséges a nagy karácsonyi bevásárlás is, illetve az, hogy az éttermek kínálata olyan volt, mintha nem is lett volna háború – válaszolt az MNO kérdésére Babucs Zoltán történész.
Kényszervágás és marhalábszár
A magyar gazdaság a második világháború vége felé, 1944-ben állt át a haditermelésre. Mivel ekkorra már a Tiszántúlon folytak a harcok, így előre jósolható volt a háború kimenetele. A háziállatok kényszervágását a háborús időkben több indok is alátámasztotta: az állattenyésztés útján nyert egy kilogrammnyi húshoz kilenc kilogramm takarmányra volt szükség, a gabonafélékből jobban lehetett etetni a lakosságot és a több százezres hadsereget, másrészt senki nem szerette volna, ha a megszálló orosz csapatok hadizsákmányaként végezte volna a hazai húsállomány. A tömeges vágások által kinyert húsállomány java így Németországba került, a maradékot pedig feldolgozták konzervnek. Az alsó kategóriás éttermekben engedett húsételek alapjai valószínűleg nem a jobb minőségű részekből, hanem lábszárból és más nyesedékből kerülhettek ki – mondta el a kor szakértője, Ungváry Krisztián történész.
