„Kereken 207 évvel ezelőtt november 13-án Johann Georg Lehner feltalálta a hotdogot” – olvasható megannyi helyen. A dolog viszont pontosítást igényel: a német hentes nem magát a kiflibe burkolt mustáros-ketchupos virslit találta fel, hanem a „belevaló” hústerméket, a frankfurti virslit. Hogy a dolog bonyolultabb legyen, a derék frankfurti henteslegény mindezt Bécsben tette. Innen már csak egy jókora ugrás az Egyesült Államok, ahová nemcsak az olasz bevándorlók vitték magukkal az óhaza ízeit és konyháját, hanem a németek is. Így került a marha- és disznóhús keverékéből készült, juhbélbe töltött, lekonyuló, vékony kolbász (németül „dachshund”, azaz tacskó) az újvilágba, és vele együtt a népi gasztronómiába.
Hotdog: legendák és valóság
Innentől kezdve számos legendát jegyeznek a világ egyik legegyszerűbb ételéről. Az egyik szerint egy német ételszállító, bizonyos Charles Feltman volt az, aki New Yorkban 1867-ben élelmiszer-szállítás közben jött rá, miképpen lehet frissen tartott húsfélével feldobni az egyszerű szendvicskenyeret, ebből származik a ma is ismert klasszikus hotdogos kiskocsi.
Egy másik feljegyzés szerint praktikus oka volt a virsli kiflibe történő burkolásának: így nem égette a vásárló kezét a forró hús, és kényelmesen el lehetett fogyasztani akár az utcán is. Vagyis a klasszikus, kiflibe bújtatott, melegített virsli amerikai találmány, viszont az alapanyag, a frankfurti virsli vitathatatlanul a császárvárosból indult el.
Oldalt felvágva, vagy hosszában felszúrva
A hotdog elkészítésének kétféle verziója terjedt el: az egyik, amikor hosszában felvágott kiflibe kerül a virsli és a többi hozzávaló. A másik felbontás nagyobb, úgynevezett „hotdogkiflit” igényel, ezt keresztben kettévágva, hosszában kell felhúzni az előmelegített sütővasra, ami kialakítja a virsli helyét, és egyben előmelegíti a kifli belsejét. Különféle nyári fesztiválokon nagy sikert aratott a „tömd magad” hotdogos, ahol a grillrácson megsütött virslit kiflibe téve a vásárló saját ízlése szerint pakolhatta meg hotdogját minden földi jóval.
