Az MNO szerkesztőségében 7 kolléga beszélt össze, hogy mindenki hoz földiepret, vakon megkóstoljuk, és kiértékeljük, melyik a legfinomabb. Figyeltünk arra, hogy különböző forrásokból érkezzenek a minták, így lett házi (a kertből), volt Szedd magad!-eper, illetve piacról, zöldségestől, kereskedelmi láncból és még egy spanyol is. Úgy tűnt, hogy a 8 minta átfogó képet adhat a piaci kínálatról. A minták származását és árát igazoló nyugtákat begyűjtöttük, és félretettük. Ki kell emelnünk, hogy a kóstolók egyike sem szakértő – bár a csillogó szemekből ítélve mindenki imádja a földiepret –, tehát ez fogyasztói teszt volt.
A felcímkézett csomagokon korrekt tájékoztatást kaphattunk a termékek származásáról. Többnyire az eladók is meg tudták mondani, honnan kapták az epret, bár ebben a piaci kofák kissé még elmaradnak az elvárhatótól. A Szedd magad!-eper és a házi nem titkolt semmit. Tudomásunk szerint egyik sem volt bio termék, habár a házi epret nem permetezték, kis jóindulattal akár biónak is tekinthető.
A mintákat egy szomszédos szobában rendeztük össze, a kóstolók csak nyolc szem epret láttak, de nem tudták, melyiket harapják éppen. A tányérokon körben elhelyezett mintákat az óramutató járása szerint haladva kóstoltuk végig, az egyestől kezdve. Az epreket külön-külön pontoztuk küllem, illat, állag és íz szerint. A minimum pont 1, a maximum 10 volt. Elvben a legjobb eper akár 40 pontot is szerezhetett volna egy kóstolónál, és 280 pontot, ha mindenki a legtöbbre értékeli. Ilyen azonban nem volt.
Szemrevételezéssel a színt, az érettségi fokot, valamelyest a formát és a gusztusosságot vettük figyelembe. A méret nem igen számított. Talán egy cseppet.
A legszemrevalóbb a CBA-ban vásárolt eper lett (62 pont), mögötte holtversenyben második az Aldi és a Ferenc körúti zöldséges epre (56-56). Tudjuk, a multis epernél a látvány vezet, de ez még nem minden.
Édes, finom, friss, nyárcsorgató eperillatot kerestünk. Azt, ami a nagymama konyháját betölti, amikor lekvárt főz.
A kolléganőnk kertjében termett eper ebben már verhetetlen volt. Sőt, toronymagasan nyert (65), a második a már említett zöldséges (48), a harmadik holtversenyben a Tesco és a CBA lett.
Az állag lehet roppanós, kásás, töttyedt. Nem mindegyik kellemes a szájban. A többség azért az volt.
A Ferenc körúti zöldséges eprébe volt a legjobb beleharapni (58), majd CBA (53) és a pomázi Szedd magad!-eperbe (50).
Lehet szép az az eper, lehet roppanós és illatos, ha az íz nincs rendben. Például a CBA eprének íze kissé penészes volt.
A házi eper ismét tarolt (61), a Ferenc körúti zöldséges 50 pontot ért el, a Tesco epre pedig 49-et, ami – valljuk be – kissé meglepő.
Az összesített eredmény nem hozott meglepetést, a vakteszten is simán nyert a házi eper, méghozzá 228 ponttal. A második helyezett a Ferenc körúti zöldségesnél beszerzett eper lett (212), a harmadik pedig a CBA epre.
Eddig az értékelés, de lássuk, mennyibe kerül nekünk ez az epres mulatság. A legolcsóbb persze az otthoni, igaz, az sok macerával jár. A pénzért vásárolt eprek között a Szedd magad!-változat volt a legolcsóbb a maga 395 forintjával (6. hely), a Bosnyák téri piacon 700-ért mérték az epret (7.), a tök utolsó spanyolt pedig 600 forintért kaptuk. Az élbolyba tartozó eprek kilóját 980 (zöldséges, 2.), 1140 (CBA, 3.) és 1100 (Tesco, 4., Aldi 5.) forintért lehetett megvásárolni.
Ha van rá helyünk, időnk és energiánk, a legolcsóbb és legfinomabb eprünk saját termesztésből lesz. Amennyiben valamelyik tényező hiányzik, akkor megbízható zöldségestől vásároljunk, ő vélhetően figyel arra, hogy honnan és mit szerez be. A multik sem ördögtől valók, legalábbis eper kérdésében, de ott is csak magyar gyümölcsöt vásároljuk, ha finomat akarunk enni. A külföldi nagyon gyenge minőségű, még ha olcsó is egyébként.
A házi magyar eper kicsit kisebb, kicsit formátlanabb, de nem csak a miénk, hanem nagyon finom is.
