Kate Loveman olyan kéziratok között bukkant rá a receptre, amelyek Sandwich grófjának tulajdonát képezték 1668-ban. A XVII. és XVIII. századi angol irodalmat oktató Loveman Samuel Pepys (1633–1703) angol politikus, parlamenti képviselő naplóját lapozgatva botlott bele egy, a csokoládénak szentelt harminc oldalas részletbe.
„Egészen szokatlan, különös dologként érintett, mert soha azelőtt nem találkoztam még ehhez hasonlóval” – mondta az egyetemi előadó. – „Ez nem csokoládéfagylalt, hanem sokkal inkább egy jóval szilárdabb és sötétebb verziója azoknak a jegescsokoládé-italoknak, amelyeket ma kapni a kávézókban.\" Mint hozzátette, a 17. századi Angliában az ételfagyasztáshoz a legújabb technológiákra volt szükség, így ezek a jeges finomságok óriási luxusnak számítottak.
A gróf receptjét nagyjából száz évvel azelőtt vetették papírra, hogy ükunokája a legenda szerint feltalálta a szendvicset. Loveman szerint amikor Sandwich grófja az 1660-as években összegyűjtötte receptjeit, a csokoládés finomságok leírásait gyakran a fogyasztásukra vonatkozó biztonsági előírások kísérték.
„A papírokon egészen komoly figyelmeztetések szerepeltek a veszélyekkel kapcsolatban. A csokoládé orvosság volt, legalább is a XVII. századi emberek szerint” – mondta Loveman. Hozzátette, egy orvos például arra figyelmeztetett, hogy a forró csokoládé összetevői álmatlanságot, túlzott nyáltermelést, vagy aranyeret okozhatnak. Az emberek attól féltek, hogy a jeges csokoládé különösen „veszedelmes”, és károsíthatja a gyomrot, a szívet és a tüdőt.
Loveman kutatása a csokoládé-óhirdetésekben megfigyelhető, évszázadokon átívelő állandó elemek egy részére is rávilágított, úgy mint a csokoládé és a nők, az élvezetek és a szexualitás közötti összefüggésekre – adta hírül a BBC News.
A csokoládé meghonosítása Angliában: kereskedők, kutatók és fogyasztók 1640 és 1730 között című tanulmány a Journal of Social History című folyóiratban látott napvilágot.
