Nálunk is elindult a „rendelj és főzz” mozgalom

Hazánkban is elérhető már a szolgáltatás, amely megszabadít minket a főzés macerás részeitől.

Tőlünk nyugatabbra már évek óta működik egy szolgáltatás, ami átmenetet nyújt az otthon főzés és az ételrendelés közt. Ez az átmenet nem csak megnyitott egy új dimenziót az éhségcsillapításban, de megtanít főzni – és szinte észrevétlenül, egészségesen táplálkozni is. A szolgáltatás elnevezését nem lehet rövidebben és frappánsabban leírni: alapanyag-kiszállítás receptkártyával, vagy ahogy külföldön hívják: meal kit delivery. Ez annyit tesz, hogy a rendelt dolgokkal már semmi mást nem kell tennünk, csak elkészíteni – és 2015-től ezt már Budapesten is kipróbálhatjuk.

Az első ilyen, „dobozos” cég a 2012-ben alakult New York-i Blue Apron volt. A „rendelj és főzz” szolgáltatás alapjait ők rakták le és indították el világhódító útjára. Szolgáltatásuk lényege az, hogy friss és minőségi alapanyagokat szállítsanak ki egy megadott napon, porciózva, egy elkészítési folyamatábrával mellékelve, így otthon bárki összedobhat egy nem mindennapi vacsorát, felesleges maradékok nélkül, és a bevásárlás folyamatának teljes kihagyásával.

Nemsokára a konkurencia is felütötte a fejét a Hello Fresh és a Plated cégek formájában. A szolgáltatásuk gyakorlatilag ugyanaz, mint az Blue Aproné, de mindketten hozzátettek valami pluszt az alapötlethez. A Plated például már teljesen pontosan leírja, mi szükségeltetik a saját konyhánkból (víz, só, serpenyő), a Hello Freshnél pedig fix összetételű dobozok közül lehet választani (vega, nem vega). Az utóbbi cég egészen a szomszédos Ausztriáig terjeszkedett az amerikai kontinensről. Mielőtt azonban a multi minket is elért volna, egy hazai csapat megelőzte.

A Kitchenbox az első magyar úgynevezett „meal kit delivery”, azaz alapanyag-házhozszállító cég. A külföldi mintákat továbbfejlesztette és barátibbá tette a magyar fogyasztóközönség számára. Itt nincs limit, akár egy ételt is lehet rendelni egy alkalomra, valamint a vegetárius és húsételes verziók mellé beiktatták a diétás boxokat is – erre nem volt még példa a külföldi mintákban sem. A séma azonban itt is azonos: kiszállítási napok vannak, a Kitchenbox esetében heti kettő, tehát nem azonnali ételkiszállításról beszélünk.

Egy főzni szerető vagy rákényszerülő embernek ez a kérdés sokszor okoz fejfájást. Ha át is nyálazza az internetet valami különleges után, számtalanszor abba a problémába ütközhet, hogy egy-egy alapanyagot nem kaphat meg a sarki boltban, sőt egy szupermarketben sem. Ha mégis hozzájut, 2-3 adag mennyiségben esélytelen, hogy például kókuszzsírt vagy barna rizst szerezzen. Mint Együd Barbara, a cég alapítója elmesélte, ezzel a szolgáltatással elsősorban azokat célozzák meg, akik eddig csak a kínlódást látták a főzésben. Ezzel mi is pontosan így voltunk, ezért gyorsan ki is próbáltuk – háromszor.

Kedd reggel érkezett az első csomag. Egy mosolygós, kedélyes futársrác csengetett be, akinek jókedve felért számomra egy dupla eszpresszóval. Átadott egy akkora dobozt, amibe egy porszívó is belefért volna, kinyitva azonban csak a legalján bujkáltak a hozzávalók és a receptkártya (mint Barbara megjegyezte, a jövőben már kisebb dobozokban szállítanak). A különböző formájú és méretű, gondosan feliratozott tárolókban olyan szép alapanyagokat találtunk, mint a szakácskönyv-illusztrációkban. A hús vákuumcsomagolva, a fűszerek frissek, nem szárítottak (nem is tudom, mikor láttam utoljára friss oregánót). A sertésnyársakhoz még bambuszpálcákat is mellékeltek. A doboz tartalmát estig hűtőbe raktuk, hogy majd stílszerűen munkából fáradtan hazaesve vegyük elő, ugyanis ekkor nem jutna soha eszünkbe főzni.

A receptkártya gondosan és szépen illusztrált, pontról pontra tökéletesen lehetett követni a főzési fázisokat. Két helyütt ütköztünk problémába, ám mindkét alkalommal az aprítógép hiánya miatt. Az egyik esetben gond nélkül megoldottuk késsel (zab), a másik esetben sajnos kicsit durvább lett az eredmény, mint kellett volna (pesztó). Menet közben beigazolódott az, hogy valóban szórakoztató a művelet, hiszen pont annyira van megkönnyítve, hogy ne rokkanjunk bele az előkészítésbe, de mégis magunk készítsük el az ételt. És ami a legjobb: a rotyogó, sülő, párolódó ételbe való bele-belekóstolás élménye a nap minden stresszes pillanatát elfeledteti velünk.

A végeredmény pedig minden alkalommal olyan étel lett, amit soha az életben nem jutott volna eszünkbe magunktól elkészíteni. A három alkotással – harcsafilé pesztós barna rizzsel, sertésszűznyársak currys burgonyapürével és pulykafasírtgolyók, magvas párolt káposztával – ráadásul igencsak sikerült meglepni pár éhes kollégát (a receptkártyáról nem igazán számoltunk be nekik).