A KFC a napokban alaposan meglepte a magyar sajtó munkatársait. Számtalan szerkesztőségbe elküldték fura levelüket, melynek tartalma egy átlátszó plexilap volt ezzel a felirattal: „a KFC konyhája is ilyen átlátható”. Ezzel a lappal meg is hívtak több tucat újságírót a Deák téri új üzletük nyitására szervezett sajtótájékoztatóra, ahol készségesen megmutatták, milyen az új konyhájuk. Gyorsétteremre így még nem voltunk kíváncsiak.
A sajtótájékoztató elején természetesen elhangzott a szokásos szöveg a friss hazai csirkékről meg a családi vállalkozásoktól beszerzett zöldségekről, és igazából már talán el is hisszük ezt, de manapság ennél többet várunk egy étteremtől. A helyzet az, hogy egy gigászi multi gyorsétterméről van szó, véletlenül sem a gasztroforradalom egyik új üdvöskéjéről. A KFC ma combot villantott, és úgy döntött, hogy Harland Sanders ezredes, a társaság alapítójának kecskeszakálla már nem elég a bizalomhoz, ide bizony plexi, szakácsok, csinos lányok és kasszaszigetek is kellenek. Konkrétan a szakácsok plexi, a szép lányok pedig kasszaszigetek mögött sürögve-forogva.
„Ezt a KFC éttermet a legújabb fogyasztói trendeket szem előtt tartva alakítottuk ki. Vendégeink látni szeretnék, miből és hogyan készül az étel, a látványkonyhával pedig ennek az elvárásnak teszünk eleget” – indokolta az új dizájnt Fukcius Tamás, a KFC magyarországi marketingvezetője. A válla felett átpillantunk, a látványkonyha valóban ott van. Egy átlátszó műanyagfal mögött két fiatal srác, Laci és Tomi panírozgat. Képzettségük szerint valóban szakácsok, ráadásul annak is vették fel őket. Ezzel történelmit lépett a csirkebirodalom.
Lassan közeledünk a plexi felé, mert még nem vagyunk benne biztosak, hogy ez tényleg megtörtént. Kóstolgatjuk a látványt, forgatjuk a gondolatokat, de a srácok valóban ott vannak szakácskabátban teljes valójukban. A plexi előtt állva azonban megáll a tudomány. Azt, hogy konkrétan mit csinálnak, már nem látni az előttünk terpeszkedő bazsalikomoktól és egyéb fűszernövényektől, s a mélyen fekvő munkaasztal sem elégíti ki kíváncsiságunkat. A fal mellett ágaskodva, ha elég magasak vagyunk, láthatjuk, hogy tényleg csirketestrészeket forgatnak egy lisztre hajazó dologgal teli kádban, akárcsak bármelyik másik KFC-ben a kommunikáció-marketing szakos hallgatók. Mindenesetre beengedtek minket a konyhára is, hogy belássuk: nincs itt semmi furcsa látnivaló.
Minden és mindenki makulátlanul új, békés káoszban tesztelik a vadiúj eszközöket a rozsdamentes végtelenben. Megpillantunk egy valódi csirkecombot is: aki eddig szkeptikus volt, fellélegezhet. A nagy kérdés továbbra is a panír, amiről tudjuk, hogy az ezredes hetvenéves receptje, és tizenegyféle gyógynövény van benne. A lisztet tanulmányozva megállapítjuk, hogy ezek fehér gyógynövények lehetnek. A keményítőről nem esik szó.
A másik nagy újítás picit hasznosabbnak bizonyul. A kassza és a konyha elválaszthatatlan barátsága véget ért, külön utakon folytatják tovább küldetésüket. Az étterembe beérve először a kassza állít meg minket, ahol villámgyorsan felveszik a rendeléseinket, és fáradhatunk tovább a kiadóhoz, ahol szinte nyújtják is elénk a tálcánkat. „Lebontottunk mindent, ami köztünk és a vendégeink között állt” – közli Fukcius Tamás, majd belemegy a modern fogyasztói trendek elemzésébe és megjegyzi, hogy a fogyasztók manapság mindenhol élményeket keresnek, majd az új éttermet a YOLO (You Only Live Once – csak egyszer élsz) mozaikszóval hozza egy tető alá.
Az enteriőr szép-szép, Sanders mindenhol, eldugott pincehelyiség még több Sandersszel, és digitális menütáblák, amelyek érthetetlen módon 2015-ben jelentek meg először, és most nagyon büszkék rá. A Deák tér környéke megkapta tehát az egyetlen hiányzó multit, valamint a kétszáz forintos pizza fő riválisát, hiszen hajnali háromig nyitva lesz az ezredes legújabb szentélye a partinegyed epicentrumában. Hiába a szarkazmus, egyébként jó dolog amibe a fejszéjüket vágták, csak nem teljesen értjük, mi az a dolog. A KFC-csirke KFC-csirke maradt.
