Bíróság előtt a „ferraris” embercsempészek

Hogy működik egy botcsinálta embercsempész-hálózat? Bírósági rovatunk első cikkéből megtudhatja.

Az eredeti terv szerint a furgonos utazás közben egy felvezető autó biztosította volna, hogy ne fussanak bele közúti ellenőrzésbe. A januári bevetésen azonban a harmadrendű vádlott késve indult a „safety carral”, és röviddel az után, hogy az M5-ösön sikerült beérnie a „Ferrarit”, olajnyomás-problémák miatt lerobbant. Ezek tetejébe még a telefonegyenlege is kimerült.

A vádirat szerint a második, februári próbálkozáskor már az elsőrendű vádlott, az Á. Zsolt magyarországi megbízottjának tűnő Á. György volt a felderítő, oldalán egy szerb tolmáccsal. A dolog azonban még a januári esetnél is rosszabbul sült el, mikor először az ő, lejárt műszakival közlekedő autóját intette ki egy rendőr járőr, majd pedig a Renault-t állították meg. Ekkor hat szír került elő a piros kishaszonjármű rakteréből.

Érdekesség, hogy az első fuvar során török állampolgárokat szállítottak, akik – az EU és Törökország közötti márciusi egyezkedés nyomán – nemsokára jó eséllyel vízummentesen léphetnek a schengeni övezetbe.

Az egykor határőrként, majd őrizetbe vételéig a BRFK-nál dolgozó Á. György a nyomozóknak tagadta bűnösségét embercsempészés bűntettének vonatkozásában. Előadása szerint az ominózus februári napon csak azért ült az autójában egy magyarul is kiválóan beszélő szerb állampolgár, mert régi ismerőse, Á. Zsolt megkérte, hogy pénzért fuvarozza ezt a férfit. Á. György állítja, nem tudta, hogy közben a férfi egy mögöttük haladó embercsempész furgont instruál telefonon, ő ugyanis nem ért szerbül. Verziójának ellentmond, hogy a furgont vezető, szerb állampolgárságú hatodrendű vádlott halála előtt úgy nyilatkozott a rendőröknek, tudtak egymásról Á. Györggyel, akit ő csak főnökként emlegetett vallomásában. A negyedrendű vádlott is terhelő vallomást tett korábban Á. Györgyre, mikor azt mondta, tanúja volt, hogy Á. Zsolt szerbiai határőrtiszt a röszkei határnál pénzt adott előbbinek, miután arról beszélgettek, hogy „milyen béna volt a múltkori sofőr”.

A bíróság előtt a legidősebb, harmadrendű vádlott tűnt a leginkább megtörtnek. Az idős, rossz anyagi körülmények között élő, fogyatékos gyermeket nevelő nyugalmazott határőr jórészt elismerte bűnösségét, és többször hangsúlyozta rendőri kihallgatásán, hogy mennyire megbánta, hogy pénzért elvállalta a felvezető autó vezetését, leginkább azért, mert még ma is határőrnek érzi magát.

Á. György is nyilatkozott anyagi problémáiról: válása után két devizahitele és a gyerektartás vált számára finanszírozhatatlanná, miután képtelen volt eladni korábbi házukat. Azt azonban hozzátette, hogy ő így sem adta el a becsületét, mert annyit a bűnözők nem tudnának neki fizetni, az ugyanis több százmillióba kerülne.

Az elsőrendű vádlott egyébként már szabadlábon védekezik, épp Angliában volt, mikor beidézték a mostani tárgyalásra, amelyre haza is jött. A bíró megjegyezte, értékeli ezt a hozzáállást, és az ítélet meghozatalánál enyhítő körülményként fogja figyelembe venni. Majd gyorsan hozzátette, hogy persze csak akkor, ha megállapítást nyer a bűnössége – amire e kiszólás után már mernénk fogadni.

Az ügyésznek később még lehetnek hálásak a vádlottak, az általa ismertetett vádirat szerint ugyanis – számunkra érthetetlen módon – nincs szó üzletszerűségről. Az e vádiratnak megfelelő büntetési tétel 1–5 év, üzletszerűség megállapítása esetén pedig 2–8 év szabadságvesztés lenne a kiszabható. Utóbbi esetben a vádlottak távolabb kerülnének a büntetés felfüggesztésének lehetőségétől, arra ugyanis legfeljebb 2 év időtartamú büntetés esetén van lehetőség.

A Büntető törvénykönyv szerint üzletszerűen követ el a bűncselekményt az, „aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik”. Nem kell tehát, hogy a rendszeres haszonszerzés meg is valósuljon, elég, ha az elkövető igyekezete erre irányul. Márpedig az a csoport, amely külön gépkocsit szerez be és tart fenn az embercsempészethez – ahogy ez a vádiratban áll –, alighanem rendszeresen szeretne ebből jövedelemhez jutni.

Ugyancsak a büntetés felfüggesztésével összefüggésben érdekes kérdés, hogy bűnszervezetről van-e szó. A felolvasott vádirat erről nem szól egy szót sem, ugyanakkor a törvény így határozza meg a bűnszervezetet: „három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése”.

Az üzletszerűség és a bűnszervezet kérdésében a bíróé lesz az utolsó szó, mert bár a történeti tényállás kapcsán kötve van a vádhoz, a cselekmény minősítésénél nincs. Így tehát még elképzelhető, hogy az ítélet a vád által kértnél súlyosabb lesz, amennyiben üzletszerűen és bűnszervezetben elkövetett embercsempészést állapít meg a bíró.