Egy a déli határon átnyúló embercsempész-hálózat hat feltételezett tagjának, köztük két magyar és egy szerbiai határőrnek a büntetőpere kezdődött kedden a Kecskeméti Járásbíróságon. Két szerb állampolgárságú vádlott nem jelent meg, a másodrendű ellen nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki, a hatodrendű időközben bekövetkezett haláláról pedig az egyik védő hozott nem hiteles okiratmásolatot. Ezzel kapcsolatban az ügyész szkeptikus volt, és kérte a bíróságtól egy hiteles példány beszerzését.
Mivel a megjelentek sem kívántak vallomást tenni a bíróság előtt, az általuk nyomozati szakban elmondottak és a vádirat ismertetésével telt el az első tárgyalási nap. Ezekből az tűnt ki, hogy az akkor szerbiai határőrparancsnokként dolgozó, jelenleg szökésben lévő másodrendű vádlott, Á. Zsolt már bő két évvel a tavalyi migránshullám előtt, 2013 januárjában magyar „fiókszervezetet” gründolt határon túli embercsempész-hálózatához – ebbe vonta bele mostani vádlott-társait. A rosszul felszerelt és szervezetlen csoport azonban már februárban, a második akció során megbukott.
Tevékenységükhöz előzőleg ismeretlen társuk hamis papírokkal egy öreg, rossz állapotú piros Renault Trafic furgont vásárolt, amelyet a színe után egymás között csak Ferrari néven emlegettek. Mint az elsőrendű vádlott, Á. György a rendőrségi vallomásában kitért rá, az embercsempészek egyébként is használnak primitív kódnyelvet: az euróban meghatározott pénzösszegeket a bankók színei alapján jelölik, a találkozási pont kilométerszelvényének számát pedig visszafelé kell olvasni. A csempészetnél jelen nem lévő ötödrendű vádlott a hatóság által lehallgatott telefonbeszélgetések során olyan kifejezéseket használt, mint „három szál szegfű a temetőbe”. Mint elmondta, úgy tudta, vádlott-társai cigarettát csempésznek.
A csapat tagjai a migránsokkal nem kockáztatták a határátlépést, utasaikat Ásotthalom környékén, már magyarországi területen vették fel, végül az osztrák határhoz közel, még magyarországi területen tették ki. A szerb–magyar zöldhatáron úgynevezett sétáltatók kísérték át a migránsokat. A sétáltatók olyan helyismerettel bíró szerb állampolgárok voltak, akik nem tartották maguknál papírjaikat, így lebukásuk esetén eljátszották az illegális bevándorlót, hogy megússzák az embercsempészet gyanúját. (A tárgyalás szünetében az ötödrendű vádlott lapunknak elmondta, tudomása szerint ma már a korábban érkezett migránsok közül kerülnek ki a sétáltatók is.)
Az eredeti terv szerint a furgonos utazás közben egy felvezető autó biztosította volna, hogy ne fussanak bele közúti ellenőrzésbe. A januári bevetésen azonban a harmadrendű vádlott késve indult a „safety carral”, és röviddel az után, hogy az M5-ösön sikerült beérnie a „Ferrarit”, olajnyomás-problémák miatt lerobbant. Ezek tetejébe még a telefonegyenlege is kimerült.
A vádirat szerint a második, februári próbálkozáskor már az elsőrendű vádlott, az Á. Zsolt magyarországi megbízottjának tűnő Á. György volt a felderítő, oldalán egy szerb tolmáccsal. A dolog azonban még a januári esetnél is rosszabbul sült el, mikor először az ő, lejárt műszakival közlekedő autóját intette ki egy rendőr járőr, majd pedig a Renault-t állították meg. Ekkor hat szír került elő a piros kishaszonjármű rakteréből.
Érdekesség, hogy az első fuvar során török állampolgárokat szállítottak, akik – az EU és Törökország közötti márciusi egyezkedés nyomán – nemsokára jó eséllyel vízummentesen léphetnek a schengeni övezetbe.
Az egykor határőrként, majd őrizetbe vételéig a BRFK-nál dolgozó Á. György a nyomozóknak tagadta bűnösségét embercsempészés bűntettének vonatkozásában. Előadása szerint az ominózus februári napon csak azért ült az autójában egy magyarul is kiválóan beszélő szerb állampolgár, mert régi ismerőse, Á. Zsolt megkérte, hogy pénzért fuvarozza ezt a férfit. Á. György állítja, nem tudta, hogy közben a férfi egy mögöttük haladó embercsempész furgont instruál telefonon, ő ugyanis nem ért szerbül. Verziójának ellentmond, hogy a furgont vezető, szerb állampolgárságú hatodrendű vádlott halála előtt úgy nyilatkozott a rendőröknek, tudtak egymásról Á. Györggyel, akit ő csak főnökként emlegetett vallomásában. A negyedrendű vádlott is terhelő vallomást tett korábban Á. Györgyre, mikor azt mondta, tanúja volt, hogy Á. Zsolt szerbiai határőrtiszt a röszkei határnál pénzt adott előbbinek, miután arról beszélgettek, hogy „milyen béna volt a múltkori sofőr”.
A bíróság előtt a legidősebb, harmadrendű vádlott tűnt a leginkább megtörtnek. Az idős, rossz anyagi körülmények között élő, fogyatékos gyermeket nevelő nyugalmazott határőr jórészt elismerte bűnösségét, és többször hangsúlyozta rendőri kihallgatásán, hogy mennyire megbánta, hogy pénzért elvállalta a felvezető autó vezetését, leginkább azért, mert még ma is határőrnek érzi magát.
Á. György is nyilatkozott anyagi problémáiról: válása után két devizahitele és a gyerektartás vált számára finanszírozhatatlanná, miután képtelen volt eladni korábbi házukat. Azt azonban hozzátette, hogy ő így sem adta el a becsületét, mert annyit a bűnözők nem tudnának neki fizetni, az ugyanis több százmillióba kerülne.
Az elsőrendű vádlott egyébként már szabadlábon védekezik, épp Angliában volt, mikor beidézték a mostani tárgyalásra, amelyre haza is jött. A bíró megjegyezte, értékeli ezt a hozzáállást, és az ítélet meghozatalánál enyhítő körülményként fogja figyelembe venni. Majd gyorsan hozzátette, hogy persze csak akkor, ha megállapítást nyer a bűnössége – amire e kiszólás után már mernénk fogadni.
Az ügyésznek később még lehetnek hálásak a vádlottak, az általa ismertetett vádirat szerint ugyanis – számunkra érthetetlen módon – nincs szó üzletszerűségről. Az e vádiratnak megfelelő büntetési tétel 1–5 év, üzletszerűség megállapítása esetén pedig 2–8 év szabadságvesztés lenne a kiszabható. Utóbbi esetben a vádlottak távolabb kerülnének a büntetés felfüggesztésének lehetőségétől, arra ugyanis legfeljebb 2 év időtartamú büntetés esetén van lehetőség.
A Büntető törvénykönyv szerint üzletszerűen követ el a bűncselekményt az, „aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik”. Nem kell tehát, hogy a rendszeres haszonszerzés meg is valósuljon, elég, ha az elkövető igyekezete erre irányul. Márpedig az a csoport, amely külön gépkocsit szerez be és tart fenn az embercsempészethez – ahogy ez a vádiratban áll –, alighanem rendszeresen szeretne ebből jövedelemhez jutni.
Ugyancsak a büntetés felfüggesztésével összefüggésben érdekes kérdés, hogy bűnszervezetről van-e szó. A felolvasott vádirat erről nem szól egy szót sem, ugyanakkor a törvény így határozza meg a bűnszervezetet: „három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése”.
Az üzletszerűség és a bűnszervezet kérdésében a bíróé lesz az utolsó szó, mert bár a történeti tényállás kapcsán kötve van a vádhoz, a cselekmény minősítésénél nincs. Így tehát még elképzelhető, hogy az ítélet a vád által kértnél súlyosabb lesz, amennyiben üzletszerűen és bűnszervezetben elkövetett embercsempészést állapít meg a bíró.
