Ez a titkos adatszerzés viszont több ponton is törvénysértő volt. Mint fentebb jeleztük, eredményei ezért kerültek ki a bizonyítékok közül. A perbeszédek egyik sarkalatos kérdése így végül az lett, hogy lehet-e használni azt a tanúvallomást, ami a kirekesztett bizonyítékok segítségével született. Avagy – ahogy az angolszász jogrendszerben mondani szokás – lehet-e enni a mérgezett fa gyümölcséből.
Az egyik tanúnak ugyanis a vádlottak törvénytelenül lehallgatott beszélgetését bemutatva „jutott eszébe”, hogy miért kellett borítékokat vinnie egy hotelbe. Kárpáti tanácsvezető bíró az ítélet szóbeli indoklásában kitért rá, a magyar jog e kérdésben megengedőbb, mint az angolszász, így az ilyen bizonyíték még használható, értékelésekor azonban mérlegelni kell a hozzájutás kényes mivoltát.
Nem csak a titkos információgyűjtésnél hibázott jelentősen nagyot a nyomozó hatóság a III. rendű vádlott ügyvédje, Dezső Antal szerint. A jogász védőbeszédében rámutatott, ügyfelét tanúként hallgatták ki akkor, mikor a körülményekből már egyértelműen látszott, ellene nyomoznak. Ezzel megvonták tőle a gyanúsítottnak járó garanciális jogok gyakorlásának lehetőségét. E jogsértő gyakorlat sajnos elterjedt hazánkban – utalt rá dr. Dezső.
A védő visszakötött az ügyész perbeszédére is, aki Móricz Zsigmond Rokonok című regényéből vett idézettel („Magyarország a rokonságok és a panamák lápvilága ”) kívánta érzékeltetni a korrupció felszámolásának szükségességét. Dezső Antal úgy látja, a tisztább Magyarországhoz az is szükséges, hogy a nyomozó hatóságok betartsák a eljárási szabályokat.
Az elsőrendű vádlottat képviselő Fülöp Tamás egy másik Móricz-idézettel lőtt vissza az ügyésznek. A Légy jó mindhalálig elnökének szavaival („Teljesen romlott erkölcsi karakter, azt én az első tekintetre megállapítottam”), és ezzel szintén a tisztességes és előítélet-mentes büntetőeljárás fontosságát hangsúlyozta.
Azzal minden megszólaló – ügyész, védő és bíró – egyetértett, hogy Móricz jól látta, és a korrupciót végre fel kell számolni.
