A vádlottak közötti telefonbeszélgetésekről készült híváslista – vádbeszéde megtartása előtt váratlanul még ezt kérte a bizonyítékok közé felvenni Andréka Zoltán ügyész annak a csütörtöki tárgyalásnak az elején, melyen végül sor került a Rónaszéki László volt V. kerületi jegyző és két másik vádlott ellen folyó büntetőper elsőfokú lezárására.
A kései, jobb híján benyújtott bizonyítási indítványra azért szorult rá az ügyészség, mert az előző, keddi tárgyalási napon a bíróság kirekesztette a bizonyítékok közül azokat a nyomozati anyagokat, amelyekre a hatóság úgynevezett titkos információgyűjtéssel tett szert, és amelyekre a vád nagyban építkezett. A Kárpáti György vezette tanács döntésének oka az volt, hogy a nyomozó hatóság nem tartotta be az ilyen adatgyűjtésre vonatkozó jogszabályokat, a törvénytelenül beszerzett bizonyítékok pedig nem használhatóak fel a perben.
A vád szerint Rónaszéki egyik régi ismerőse, B. János elsőrendű vádlott azt ígérte egy ingatlanközvetítőnek, N. Attilának, elintézi a kerületi szerveknél, hogy mihamarabb hozzájusson egy, az önkormányzattól várt elővásárlásról lemondó nyilatkozathoz. Időközben a képviselő-testület döntése már ettől függetlenül is megszületett, B. pedig igazából arra vette rá a jegyzőt, hogy azt nehogy kézbesítsék N-nek, mielőtt fizetne. Így akarta B. azt a látszatot kelteni N. előtt, hogy az okirat elsősorban az ő közbenjárásának eredménye – legalábbis az ügyészség így gondolja.
N. a büntetőeljárás során elmondta, B. arról beszélt neki egy étteremben, hogy „Azt csiripelik a madarak, ötszázezer a fagyi”. Később viszont már azt mondta, nem biztos abban, hogy a virágnyelven tett megjegyzés a vádbeli üggyel volt összefüggésben. N. mindenesetre nem vette meg a drága fagyit, így nem is került a vádlottak közé.
Ellentétben Sz. Istvánnal, aki a vádirat értelmében másfél milliót fizetett azért B.-nek, hogy hagyják jóvá belvárosi klubjának hajnali 4-ig meghosszabbított nyitva tartása iránti kérelmét. Sz. próbálkozása akkor került a nyomozók látókörébe, mikor a Vizoviczki-ügy kapcsán elkezdték megfigyelni Rónaszékit és B. Jánost.
Ez a titkos adatszerzés viszont több ponton is törvénysértő volt. Mint fentebb jeleztük, eredményei ezért kerültek ki a bizonyítékok közül. A perbeszédek egyik sarkalatos kérdése így végül az lett, hogy lehet-e használni azt a tanúvallomást, ami a kirekesztett bizonyítékok segítségével született. Avagy – ahogy az angolszász jogrendszerben mondani szokás – lehet-e enni a mérgezett fa gyümölcséből.
Az egyik tanúnak ugyanis a vádlottak törvénytelenül lehallgatott beszélgetését bemutatva „jutott eszébe”, hogy miért kellett borítékokat vinnie egy hotelbe. Kárpáti tanácsvezető bíró az ítélet szóbeli indoklásában kitért rá, a magyar jog e kérdésben megengedőbb, mint az angolszász, így az ilyen bizonyíték még használható, értékelésekor azonban mérlegelni kell a hozzájutás kényes mivoltát.
Nem csak a titkos információgyűjtésnél hibázott jelentősen nagyot a nyomozó hatóság a III. rendű vádlott ügyvédje, Dezső Antal szerint. A jogász védőbeszédében rámutatott, ügyfelét tanúként hallgatták ki akkor, mikor a körülményekből már egyértelműen látszott, ellene nyomoznak. Ezzel megvonták tőle a gyanúsítottnak járó garanciális jogok gyakorlásának lehetőségét. E jogsértő gyakorlat sajnos elterjedt hazánkban – utalt rá dr. Dezső.
A védő visszakötött az ügyész perbeszédére is, aki Móricz Zsigmond Rokonok című regényéből vett idézettel („Magyarország a rokonságok és a panamák lápvilága ”) kívánta érzékeltetni a korrupció felszámolásának szükségességét. Dezső Antal úgy látja, a tisztább Magyarországhoz az is szükséges, hogy a nyomozó hatóságok betartsák a eljárási szabályokat.
Az elsőrendű vádlottat képviselő Fülöp Tamás egy másik Móricz-idézettel lőtt vissza az ügyésznek. A Légy jó mindhalálig elnökének szavaival („Teljesen romlott erkölcsi karakter, azt én az első tekintetre megállapítottam”), és ezzel szintén a tisztességes és előítélet-mentes büntetőeljárás fontosságát hangsúlyozta.
Azzal minden megszólaló – ügyész, védő és bíró – egyetértett, hogy Móricz jól látta, és a korrupciót végre fel kell számolni.
A bíró az indoklásnál kifejtette, lehet, hogy „az a fagyi tényleg nem édesség volt”, és a vádlottak elkövették a terhükre rótt bűncselekményt. De csak lehet – ez pedig kevés az elítéléshez. Az indoklásból kitűnt, hogy a kizárt bizonyítékok alapján sem biztos, hogy bűnösséget állapítottak volna meg. Így nem bűncselekmény, hanem bizonyítottság hiányában mentették fel a három férfit.
