Ezért nem érvényesül a népakarat a bíróságokon

Az ülnöki rendszer nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket a büntetőügyekben, a bíró többnyire egymaga is uralja a terepet.

Tanácsvezető bíró, a bíróság tanácsa – számos alkalommal használjuk ezeket a kifejezéseket ítélethirdetésről szóló híreinkben, törvényszéki tudósításainkban, miközben a nézők a tévéhíradók anyagaiban csak egy bírót látnak szerepelni. Akkor hát miféle tanács? Sokaknak fel sem tűnik az ítéletet kihirdető vagy éppen indokoló bíró mellett ülő két – rendszerint nyugdíjaskorú –, pókerarcú civil. Nem szólnak hozzá, nem kérdeznek semmit, csak ülnek ott. A nevük is erre utal, ők az ülnökök.

Papíron fontos szereplői az igazságszolgáltatásnak, a bíráskodás laikus résztvevőiként. Azért vannak, hogy az ügyek megítélésében ne csak a jogászi szemlélet domináljon, jusson érvényre az egyszerű, józan, hétköznapi értékrend is. Így szól az elmélet. Az angolszász jogrendszerben ezt a funkciót a filmekből jól ismert esküdtszék látja el, nálunk viszont a törvényszékek büntetőügyekben jellemzően háromtagú tanácsban ítélkeznek, melynek egy hivatásos és két nem hivatásos tagja van.

Elhatárolandó a hivatásos és a laikus bíráskodás iránti elvárások lényegét, vegyük például a sajtó által figyelemmel kísért politikai korrupciós ügyeket, melyek az utóbbi időben rendre felmentéseket hoztak – a közvélemény csalódására. A XIII. kerületi volt alpolgármester, Hiszékeny Dezső és az V. kerület volt jegyzője, Rónaszéki László pereiben napvilágot látott magatartásuk sokkal több, mint gyanús. Ugyanakkor a rendelkezésre álló bizonyítékok – főleg a nyomozó hatóságok által törvénytelenül beszerzett lehallgatási anyagok kizárása után – nem tudták teljesíteni a büntetőeljárási törvénynek azt a krité­riumát, hogy a terheltet elítélni csak kétséget kizáró bizonyítottság esetén lehet. Egy felelős hivatásos jogász tehát ezek után nem mondhat ki bűnösséget. Nem úgy egy lelkiismeretes laikus, akinek ha a jogszabály és valóság félreérthetetlen jelei között kell választania, nyugodtan választhatná utóbbit. Ahogy teszi ezt a nép minden egyszerű fia a buszon, a sörözőben és a közösségi oldalakon.

A laikus bíráskodással szembeni egyik leglényegesebb elvárás az állampolgári igazságérzet bevonása az ítélkezésbe, annak érdekében, hogy a társadalom véleménye és a jogerős döntések között tátongó szakadék csökkenjen. Ráadásul a törvényszéki tanácsban két ülnök áll egy hivatásos bíróval szemben, akit így akár le is szavazhatnának. Mégsem teszik. Mégis csak a szigorúan jogászi szemlélet érvényesül a végső döntésben. Ahogy a téma kutatója, a szegedi egyetem jogi karán oktató Badó Attila egy szakcikkében fogalmaz, az ülnökök jellemzően „marginális szerepet játszanak a jogviták eldöntésében”, mert „a rendszer jellegéből következik, hogy a hivatásos bíró akarata érvényesül”.

Hogy miért, arról az egyetemi oktató lapunknak nyilatkozott. Az okok között említette, hogy a bíróságoknak indoklási kötelezettségük van, azaz az ítéletet kénytelenek jogi érvekkel maradéktalanul alátámasztani; ez pedig akadálya annak, hogy a tisztán jogászi megítéléssel szemben a laikus meglátás felülkerekedjen az elbírálásban. Más a helyzet például az esküdtszékeknél, amelyeknek nem kell szakmai érveket felsorakoztatniuk döntésük mögött, ám nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy épp ezért nem egy ártatlant is börtönbe küldenek – mutat rá Badó Attila.

A jogrendszer – kissé képmutatóan – úgy tesz, mintha az ülnök a bíróval egyenrangú volna. Több önálló bírói feladatkört is kapnak, például a magánvádas ügyekben bizonyos körben egyedül is dönthetnek az eljárás megszüntetéséről, felfüggesztéséről. A gyakorlatban azonban igen ritka, hogy az ülnöknek önálló intézkedést engedjen meg a bíróság – erről már Vágány Melinda, a Magyar Ülnöki Egyesület elnöke beszélt. Mint mondta, a hivatásos bírók mellett az ülnököknek rendszerint meg kell küzdeniük a beleszólásért. A bíró személyiségén is múlik, mennyire szorítja háttérbe a laikus bírákat; neki például szerencséje van, a tanácsvezető a tárgyaláson engedi a kérdésfeltevést, meghallgatja a véleményét a bizonyítékok értékelésével kapcsolatban, aktívan közreműködhet az események rekonstrukciójában és a büntetés megállapításánál is.

Nem véletlen, hogy a tanácsot túlnyomórészt a hivatásos bírók uralják – az ülnök jellemzően idős ember, aki nem visel méltóságot sugárzó talárt, javadalmazása bruttó 4895 forint tárgyalási naponként, és feltehetően jogi végzettsége sincs. Ilyen pozícióból nyilván kevesen állnak le vitatkozni egy határozott személyiségű hivatásos bíróval.

Amint már utaltunk rá, az ülnöki szerepet elsősorban nyugdíjasok vállalják. Érthető, teljes állás mellett nehezen megszervezhető, hogy hetente akár háromszor-négyszer több órát a bíróságon töltsön az ember. Egyébként 30 évnél fiatalabbak és 70 évnél idősebbek nem jelentkezhetnek ülnöknek, továbbá a jelölteknek büntetlen előéletű magyar állampolgároknak kell lenniük.

Az ülnököket az önkormányzatok választják négyéves ciklusra – legutóbb 2015-ben. Hogy melyik helyhatóság hány főt delegál, azt az Országos Bírósági Hivatal dönti el. Jelenleg nagyjából ötezer ülnök van, de számuk feltehetően meg fog csappanni. Az új büntetőeljárási törvény tervezete ugyanis 2018-ig kivezetné a laikus bíráskodás intézményét az általános eljárási szabályokból.

Bizonyos speciális eljárásokban úgynevezett szakértő ülnökök vesznek részt az eljárásban: a fiatalkorú vádlottal szemben eljáró tanács egyik tagjának például pedagógusnak kell lennie. Az új javaslat ezt így hagyná, sőt bővítené a kört a pszichológusokkal és a diplomás gyermekvédelmi dolgozókkal.

A rendes büntetőperekből a tervezethez fűzött indoklás szerint azért száműznék a néprészvételt, mert „nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket”. Ugyanakkor Badó Attila és Vágány Melinda egyaránt úgy gondolja, inkább reformra volna szükség, mintsem a laikus bíráskodás eltörlésére. A kutató azt mondja, megvalósítható volna olyan ülnöki rendszer, mely hatékonyan érvényesítené a társadalmi elvárásokat, és számos nyugati ország inkább fejleszti a laikus részvételt. – Egy jól kidolgozott kevert bírósági forma hosszú távon erősítheti az igazságszolgáltatásba vetett bizalmat, és sok, az igazságszolgáltatással szembeni előítélet oldására lehet alkalmas – summázta Badó Attila.