1959 végén indult az első offenzíva a HKI ellen. Akkor munkások jöttek, kibontották a falakat, csöveket hurcoltak és kéményt építettek. Azt mondták, bevezetik a gázfűtést. Amikor elkészült, kiderült, hogy a kéményt csak egy lakásra méretezték. A Gázművek képviselője pedig kijelentette: a helyiségek kis légtere miatt megoldhatatlan a gázkészülékek üzemeltetése.
A ház ötemeletes, öt lakásban használhatatlan a mellékhelyiség. Máshol, a meleg víz hiányában a kádakat lomtárnak használják. Most újra építkeznek. Átfúrják a mennyezetet, vastag csöveket cipelnek, majd vékonyabbakat hoznak helyettük. Új kémény van készülőben, de hiába, ha a Gázművek nem engedélyezi – fejezték be a Mester utca 17/a számú ház lakói.
A helyszín igazolta az elmondottakat. A ház egyik fala üres telekre néz, itt vannak a fürdőszobák. Természetes hogy télen befagynak a csövek.
A IX. kerületi házkezelőségen a főmérnök mintegy nyolcvan kérelmet, határozatot és tervrajzot terít az asztalra.
– Tudunk róluk, de nincs igazuk. A lakók elfogadták a gáz bevezetését, a Gázművek pedig engedélyezte. Erről annyi papírt mutatok, ahány csak kell. 1964 januárjában tizenegy lakó aláírta, hogy igényli a gázfűtést. Most is működik egy bojler a házban Az egész ügy azon áll vagy bukik, ki vegye meg a bojlereket? A lakók, vagy a HKI? A napokban eldőlt a vita. A Gázművek hajlandó bérleménybe adni a készülékeket Elkezdtük építeni az újabb kéményt. November végére már valamennyi lakásban használhatják a mellékhelyiségeket, lesz meleg víz is.
Tehát megoldódott a probléma, a lakók is elégedettek kivéve persze az, aki már megvásárolta a gázbojlert. – Hát ő majd lelakja a árát
Az öt lakás tulajdonosa, aki tizenhét éven keresztül szép téli estéken a nyilvános illemhelyhez sétálgatott, hideg vízben mosakodott és várt – végre hozzájut az áhított kényelemhez.
– De miért kellett tizenhét évnek eltelnie, míg ez rendeződött? Gyorsabban nem lehetett volna?
– Tudja, a HKI nem a legrugalmasabb vállalat.
Tudom... De hogy ennyire?
Sch. F. (1965. október 14., 7. oldal)
