Nyomortanyára került a szívműtét után, de ott sem maradhatott

Csökkenő születésszám az őstermelőknél; életmentő szívműtét után életveszélyes lakáshelyzet.

Augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, ebből az alkalomból pedig múltidézésbe fogtunk. Keressék mindennap a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott napi számból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.

A birtokosok családtagjainak száma feltűnően csökken

Kevéssé ismeretes, hogy a népszaporodás az utóbbi években az őstermelés önállóinak meddőségére mutatott. A számok tanulsága ugyanis az, hogy az utóbbi évek alatt az őstermelés önállói, akik a nemzet lélekszámának még ma is negyedrészénél valamivel nagyobb hányadát jelentik – természetesen családtagjaikkal együtt – egyáltalán nem mutatnak fel természetes szaporodást s hogy az 59 000 főnyi évi gyarapodásnak a világrahozatalában nemcsak hogy részük nincsen, de ennek a hat évnek az átlagában már hiányban vannak, azaz újszülöttjeiknek száma kisebb, mint a halottaiké.

– Miért is rossz a budapesti közlekedés?

– Istállóba kényszerült hat gyermekével a szívbeteg anya

– Így hiúsult meg a Fradi kupagyőzelme

– Zöldségest kértek, talponállót kaptak

– Emberölő szekta garázdálkodott az Alföldön

– Alberték esélyt sem adtak Ausztriának

– A téeszelnök kijárási tilalmat hirdetett

– Összevonták a két falut, hogy végrehajthassák a nagy tervet

– „A régi világ? A muzsikálható, gavalléros magyar világ? Az ma már úgysincs”

– „Szocialista haladás”: rá sem lehetett ismerni a palóc falura

A legutóbbi népszámláláskor az őstermelés önállóinak és a segítő családtagoknak, valamint eltartottjaiknak együttes száma meghaladt 2,6 millió lelket. A húszas évek második felében ez a réteg már évente majdnem kereken 6000 főnyi természetes szaporodást mutatott fel: ez az évi átlagnak az egytizenharmad része volt, tehát a réteg fejszámával korántsem volt arányban, de legalább mégis aktívumot jelentett. A harmincas évek első, nagyobbik fele alatt ellenben az őstermelés önállói sorában  a halottak száma 2763 fővel haladta meg az élve szülöttekét, ami évi átlagban még csak 550 főt jelent veszteségként, de már határozott és félre nem érthető  és nem is magyarázható veszteség.

Ez az egyenleg meglepően alacsony halandóság, de viszont megdöbbentően kicsiny születési átlag eredményeképpen jön létre. Az őstermelés soraiban ugyanis 12 ezrelékes a halandóság, mai csak éppen egy árnyalattal kedvezőtlenebb a tisztviselőkénél, akiknél a legalacsonyabb ez az átlag – 11,6 ezrelék –; viszont az őstermelő önállóknál ugyanennyi (12 ezrelék) az ezer lélekre eső születések arányszáma, ami meg nagyon is alacsony, nemcsak a segédszemélyzethez hasonlítva, hanem a többi önállók átlagszámaival egybevetve is. A csonkaország népesedési törvénye ugyanis az utóbbi évek alatt úgy változott meg, hogy az őstermelés önállóinak átlagos születési arányszámát már a kereskedelem önállói is meghaladják, mert náluk ezer lélekre egy év alatt 15 újszülött esik, a közlekedés önállóinál 17 ezrelék az átlag az utolsó hat év alatt, az ipar önállói között pedig egyenesen 22 ezreléket találunk. Mivel pedig az ipar önállóinak soraiban az átlagos halandóság ezek alatt az évek alatt 15 ezrelék volt, itt hét ezreléknek felel meg a természetes szaporodás, vagyis olyan mértéknek, amilyenre az ipar részéről eddig még nem igen láttunk példát. Hiszen az ipar önállói általában véve éppen az őstermelésnek és az ipari segédszemélyzetnek természetes szaporodásra támaszkodtak. Igaz, hogy az ipar önállóinak ezeket az ezrelékeit bizonyos mértékben csökkenti az, hogy az utóbbi években az önállóak száma itt meglehetősen erőteljesen növekedett és így az 1930-as népszámlálási eredményeknek alapul vétele a valóságnál nagyobb átlagokat mutat.

Mindenesetre az ipar nem negatív és a közlekedés sem az, mert itt még a 17 ezrelékes születési arányszámmal szemben 12 ezrelékes halandóság áll, vagyis itt is van 5 ezreléknyi évi gyarapodás. A kereskedelem már alig haladja meg egy árnyalattal – egy ezrelékkel – halottainak számát, de még itt is van tehát valami születési többlet. Csak az őstermelés önállórétege vált negatívvá, alacsony halálozási átlaga ellenére is.

Az utolsó tíz esztendő az átmenetnek egészen vigasztalan képét tárja elénk. 1928-ban az őstermelők önálló rétegéből még csak a középbirtokosok szűkebb csoportja zárt halálozási többlettel, mert 175 újszülöttjével szemben egy év alatt 241 volt halottjainak száma. Ebben az esztendőben a nagybirtokosok például még születési többletet mutattak fel: 71 újszülöttjükkel szemben halottaik száma 44 volt. A kisbirtokos, kisbérlőréteg pedig 9232 főnyi természetes szaporodást ért el, ami nem túlzottan jó esztendőre vall, de legalább még erejének teljében mutatja a kisbirtokos elemet.

Azóta az évek teltével mind több és több őstermelő önálló csoport kap a természetes szaporodás rovatában negatív előjelet és 1936-ben már különös módon csak a közép- és nagyhaszonbérlők rétegénél találunk – természetesen egészen kicsiny – születési többletet, valamint az egyéb önállóaknak szintén nagyon is gyér és kicsiny lélekszámú csoportjában. Minden más őstermelő önálló csoport hiánnyal zárt: több lelket vesztett halálozás folytán, mint amennyit nyert születések által. A nagybirtokos, a középbirtokos, a kisbirtokos, a törpebirtokos, napszámos mind, mind negatív jellel zárta az évet.

Mi történt itt, azt a statisztika nem mondhatja meg. Kétségtelen, hogy a gazdasági válság, amely éppen az önálló őstermelőréteget támadta meg, igen nagy mértékben éreztette hatását a születés és halálozás arányszámai terén is. De azért ilyen nagy hatást mégsem lehet tisztán a válságnak tulajdonítani, annál kevésbé, mert bizony az eladósodottság az őstermelés körében nem volt általános s az önállóknak alig egyharmadára terjedt ki. A tömeglélektan ismerőinek kellene itt az igazi okot kutatniuk: az elbátortalanodásnak a gyökereit megkeresni, ami az őstermelés önállóit, a nemzetnek mindeddig legigazibb gyökerét és fenntartóit elfogta és bűvöletébe ejtette.

Bármint van is, érthetetlen és alapjában véve elfogadhatatlan, hogy amíg az ipar önállói például egészen erőteljes módon vesznek részt a nemzet vérének táplálásában, az őstermelő ebből a feladatból önként kikapcsolódik. Lehetetlenség, hogy ennek a nemzetpolitika terén nagyon komoly következései ne legyenek.

(1938. október 1., 6. oldal)

Életmentő szívműtét után életveszélyes lakáshelyzet

A városmajori szívkórházba néhány hónappal ezelőtt súlyos, sőt szinte kétségbeesett „esetet” vittek be. Egy szívinfarktus után levő szobafestőt, Hankó Mihályt. Már nem először került önkívületi állapota, és ez mindannyiszor akut életveszélyt jelentett: hiszen magasban, létrán dolgozott. A beteget új módszerű szívműtétre javasolták. Ez volt az egyetlen, de kockázatos mód életben tartására.

A műtét lényege a következő: egy „pacemaker” készüléket – kicsiny, kerek, doboz alakú elektromos szerkezet – beoperáltak a bőr alá, a has tájékára. Ezt egy cső révén összekötötték a szívvel. Ezentúl ez a kis készülék (afféle metronóm) diktálja a szívdobogás tempóját. Ilyen készüléket csak külföldről lehet behozatni, ára 570 dollár. Ö természetesen ingyen kapta az SZTK-tól.

Ettől kezdve ennek az embernek rendkívül nyugalmas életet kell élnie. Hankó Mihálynak szívbaja miatt már régebben fel kellett adni szobafestő mesterségét, és vállalnia kellett egy úgynevezett nyugalmas, természetesen sokkal kisebb jövedelemmel járó állást. Gondnok lett egy teniszpályán. Az állással kis lakás is járt, Igaz, csak aféle kis kulipintyó. Ám a teniszpálya öltözőiben volt meleg víz és a gáz is be volt vezetve az épületbe. Itt élt a család, Hankó Mihály feleségével és három iskoláskorú gyermekével. Az asszony is dolgozik, kabinos a Gellért fürdőben. Az életük tehát valamennyire helyrejött.

Nemrég azonban kiderült, hogy a Duna-partnak azt a részét. ahol a teniszpálya van, rendezni fogják. A teniszpályát már bezárták, s természetesen lebontják a gondnoki lakást is. Más lakásról azonban egyelőre nem gondoskodtak Hankóék számára. De már megszüntették a gáz, villany- és vízszolgáltatást és lebontották a mellékhelyiséget is.

A lakás most már valóságos nyomortanya, amelyet csak bontási romokon át lehet megközelíteni. Meglátogattuk Hankóékat, kétségbeesett segélykiáltásukra, amelyet lapunkhoz intéztek. – Elmennék én kérem akármit csinálni, hogy lakásunk legyen – mondja az apa. – De hát én már csak ilyen „műszívű” vagyok! – De a szemében igazi könnyek vannak. Ami nála szinte életveszélyes.

Megkérdeztük a II. kerületi tanácsot, tudnak-e a dologról? – Igen, ismerjük az ügyet – kaptuk a választ. – Az épület, amelyről szó van, tulajdonképpen nem is tanácsi épület. A Könnyűipari Minisztériumhoz tartozik. De mi természetesen, emberségből, foglalkozunk a dologgal. S ahogyan lesz lakás, odahelyezzük Hankóékat. Ahogy lakás ürül. De hogy ez mikor lesz? Kérem, csak huszonkét belvízkárosult családot kellett most sürgősen soron kívül elhelyeznünk. De a legközelebbiek Hankóék lesznek.

Reméljük, még a téli hideg beállta előtt. Mert nem lehet belenyugodni abba, hogy egy ember életét, amelyet megmentett ritka és súlyos műtéttel szocialista társadalmunk egészségügyi szervezete, az életmentő szívműtét után az életveszélyes lakás-viszonyok pusztulással fenyegessék.

Fedor Ágnes (1965. október 1., 5. oldal)

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!