Mindenki megdöbbent, vastapsot kapott a bíró

Mérlegen a játékvezetők – a Magyar Nemzet 1965. november 7-én megjelent számából válogattunk.

Augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, ebből az alkalomból pedig múltidézésbe fogtunk. Keressék mindennap a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott napi számból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.

Mérlegen a játékvezetés

Még ugyan hátra van egy forduló a labdarúgó NB I-ben és az NB I B-ben, de már leszögezhetjük, hogy az 1965: évi bajnokságban jól vizsgáztak a magyar játékvezetők. Az NB I-ben lényegesebb panasz alig volt a bíráskodásra, viszont egyre gyakoribbá vált az az eset, hogy a vesztes csapat is megdicsérte a játékvezetőt. Az NB I B-ben még vastapsot is kapott egy ízben a bíró – a Miskolc–Diósgyőr rangadó után. Erre sem nagyon volt példa az előző években.

Nemzetközileg is egyre jobban elismerik a magyar bírákat; idén 51 mérkőzésre kapott meghívást a JT 2 közte jó néhány nagy jelentőségű találkozóra.

Jogos tehát az az igény, hogy az NB I rangadóin is mindinkább hazai játékvezetőket lássunk – kivéve egy-két kiemelkedő jelentőségű összecsapást. A külföldi bíráktól viszont joggal elvárja a közönség nemcsak a magától értetődő pártatlanságot, hanem azt is, hogy legalább olyan színvonalon vezessék a mérkőzéseket, mint a magyar élvonal tagjai. Legutóbb a Dózsa–Vasas, és a Vasas–FTC mérkőzésen egyáltalán nem arattak osztatlan sikert a vendégbírák. Lehet, hogy külföldről klubmérkőzésekre nem a legjobbakat küldik, de az is lehetséges, hogy ezek a játékvezetők idegenben nem akarnak „csinbe menni”, túlságosan elnézőek. Ezt tapasztaltuk nemcsak a két rangadón, hanem a Dózsa–Everton kupamérkőzésen is. A bajnoki összecsapások előtt a JT, vagy az MLSZ felhívhatná a külföldi játékvezetők figyelmét a nagyobb szigorra. Ha például a Vasas–FTC rangadón, vagy a Dózsa kupameccsén mindjárt az elején kiállítja a bíró a durváskodó játékost, nem került volna sor a többi sportszerűtlen jelenetre.

Ha már idén a magyar bírókkal általában elégedettek lehettünk, szeretnénk, ha a jövőben is ez maradna a, helyzet, Ennek érdekében a JT sokat tesz, új módszerekkel biztosítja például télen a legmagasabb szintű továbbképzést és nagyon gondosan őrködik a bírói pártatlanság felett.

De még vár a JT-re egy megoldandó probléma. A magyar játékvezetők átlagéletkora eléggé magas. Nagyon helyes intézkedés, hogy most már az NB I-ben sem ragaszkodnak szigorúan az 1963-ben bevezetett 45 éves korhatárhoz, hanem az illető játékvezető fizikai képességét, kondícióját, teljesítményéi mérlegelve, indokolt esetben „korengedélyt” adnak. Hogy ez mennyire beválik, azt Aranyosi példája is igazolja, aki 45 éves korában lett FIFA játékvezető. Az viszont már nincs jól, hogy a hét FIFA-bíránk átlagos életkora 43,5 év, s nincs a keretnek 40 évesnél fiatalabb tagja. A legutóbb Budapesten remekül bemutatkozott szovjet Andziulis 36 éves és már két esztendeje vezet nemzetközi mérkőzéseket.

Nálunk ilyen fiatal korban csak kivételes esetben jut el a bíró az NB I-es szintig. A labdarúgó, aki 30-35 éves korában abbahagyja a futballt, először úttörő, ifjúsági mérkőzéseket vezet, majd járási, megyei összecsapásokat vagy három évig, s csak aztán jöhet az NB III-ba, az NB II-be és így tovább. Még a legtehetségesebb játékvezetőnek is többnyire végig kell mennie a „szamárlétrán”. Jellemző, hogy a 47 NB II-es bíró átlagos életkora 40,7 év, a 24 tagú NB I B-s kereté 41,3, a 21 NB I-esé pedig 41,5 esztendő.

Az NB II-ből a legjobb bírákat bátran, egyenesen fel lehet hozni az NB I-be, illetve nem kell minden osztályt kijárnia egy bírónak. Szerencsés intézkedésnek tűnik, hogy a jövőben nem a megyei JT, hanem az NB III-as bizottság tesz javaslatot a játékvezetők „előléptetésére”, így nem fordulhat elő – amire már volt példa –, hogy a legjobb bírák helyett éppen a megyei JT-elnök és főtitkár került fel magasabb osztályba.

Tehetségesek a mi bíróink és ha. továbbra is ilyen marad a játékvezetés színvonala, mint az idén volt, teljesen megszűnik a bizalmatlanság légköre, ami bizony a múltban érezhető volt mind a klubok, mind a nézők körében. Ha pedig a játékos és a közönség egyértelműen bízik a játékvezetőben, s esetleges hibáját csupán tévedésnek minősít – ugyanúgy mint á külföldi bírók esetében – akkor jóval könnyebb dolguk lesz a játékvezetőknek, de a csapatoknak is.

Zsolt Róbert (1965. november 7., 6. oldal)

1938-ban ezen a napon nem jelent meg a Magyar Nemzet.

Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!