A hír a történelem első piszkozata – ez a definíciónak is beillő mondás Benjamin Bradlee amerikai újságírótól származik. A hírek hű kísérői a fotók, sőt gyakran egy-egy kép nyomán kerekedik hír, áll össze egy-egy történet. A 2016-os év talán a migráció és a futball-Eb miatt marad igazán emlékezetes és kerül be egyszer a történelemkönyvekbe is. De jó fotók nem csak világrengető eseményekről készülhetnek, gyakran az igazán emlékezetes, sőt megindító történetek az amúgy háttérben maradó, hétköznapi, a jó és rossz döntéseket megélő, elszenvedő emberek világában születnek. Köztünk. Tragédia és vérontás nélkül is megfogott például az autójában telefonját nézegető, cigarettázó Csenki József, a szegedi Mikulás sztorija, aki persze nem az igazi Mikulás, de tudjuk, hogy neki dolgozik.
Aztán szembeköszönnek velünk a remek portrék, avagy sokat mondó arckifejezések. Adámi Zsanett paralimpikon tekintetében egyszerre van ott az elszántság és a kedvesség – amiből erőt meríthetünk, ha néha elgyengülünk. Remek kollégánk, Máté Péter együtt merült le vele a víz alá. A kolbászos Gyurcsány-fej láttán nyugodtan vághatunk mi is pofákat, azt nem fogja rögzíteni a kamera. Lázár János és a kitüntetett Bayer Zsolt kézfogását, elégedett arcát nézve pedig elég, ha nagy levegőt veszünk, majd továbbgördítjük az oldalt Áder János derűs, horgászos fotójáig. A nagyhal és a kicsi.
A kelet-ukrajnai harcok képei vagy a vérző fejű Ungváry Krisztiánról készült felvétel pedig maga a való világ. Bizonyítékok arra, hogy egy jó kép miatt oda kell menni az események közelébe. Egészen a közelébe. Ezt is egy nagy ember mondta.
Fotósaink idén is ott jártak a képzeletbeli és a valós frontvonalakon, száguldó riporterek voltak, akiknek pillanatfelvételeiből összeállt egy kerek egész. A 2016-os év. Sok ezer felvételből készítettünk válogatást, de már előre tekintünk, mert a történeteket jövőre is el kell mesélni! (György Zsombor)
Képszerkesztő: Velledits Éva
