Magyarországon csak egyetlen politikus karrierjét törte meg az ügynök múlt. Az sem az ő múltja volt, hanem az édesapjáé. A többiekről lepergett, letagadták, esetleg a közvélemény feledékenységére hagyatkoztak. Még a rendszerváltás egyik-másik ikonikus főszereplőjéről is bebizonyosodott az érintettsége, különösebb következmények nélkül, a közélet tisztaságának nagyobb dicsőségére. Vajon, ha Lech Walesáról, a kommunizmus elleni küzdelem nemzetközi bálványáról egyértelműen kiderülne, hogy együttműködött a kommunista titkosszolgálatokkal, letaszíttatnék a piedesztálról, kikezdenék vitathatatlan erkölcsi tekintélyét? Próbálkozások már voltak, Walesát egyelőre nem tudták megrendíteni.
1970-ben a gdanski hajógyári sztrájk egyik szervezője volt, egy év börtönbüntetést kapott. A későbbiekben legalább tucatszor letartóztatták, természetes, hogy az SB, a lengyel titkosszolgálat megpróbálta beszervezni. Erről a ’90-es évek elején, már Walesa köztársasági elnöksége idején kerültek elő az első dokumentumok. A „Bolek” fedőnevű ügynök dossziéja Walesa 1970-ből származó beszervezési nyilatkozatát és 1976-ig több jelentését, mi több, a júdáspénznyugtát is tartalmazta. Állítólag első felindultságában Walesa bevallotta volna hajdani gyengeségét, de meggondolta magát és határozottan tagadta, hogy együttműködött volna a kommunista állambiztonsággal. 2000-ben a lengyel átvilágító bírák nem találtak bizonyítékokat ügynökmúltjára, viszont két történész, Piotr Gontarczyk és Slawomir Genakiewicz egy 2008-ban megjelent kötetben bizonygatta a lengyel rendszerváltás kulcsfigurájának besúgó múltját. A napokban kirobbant újabb felhördülés oka, hogy az egykori belügyminiszter Czeslaw Kiszczak hagyatékában a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetének munkatársai a Bolek-dosszié irataira bukkantak. Walesa újfent tagadta a vádat, bár nyilatkozata kissé talányosra sikeredett. „Nem törtek meg 1970 decemberében, nem működtem együtt az SB-vel, nem fogadtam el pénzt, sem szóban, sem írásban nem jelentettem. Hibát követtem el, de szavamat adtam, hogy nem hozom nyilvánosságra, most nem. Hacsak mások nem közlik. Még él az elkövető, akinek kötelessége előállni az igazsággal és erre számítok. Túl lágy volt a szívem.”
Valószínű, hogy amikor Walesát megpróbálták beszervezni, megnyitották a Bolek-doszsziét, de hogy az abba bekerült jelentések, nyugták és más iratok hitelesek-e, azt mi aligha tudjuk megmondani. Walesa szerint jelentéssé hamisították néhány, házkutatások során lefoglalt feljegyzését. Ilyesmire volt példa más titkosszolgálatok gyakorlatában is. Elgondolkodtató viszont, hogy az anyagot csak az utóbbi tíz évben próbálják felhasználni, pedig 1980 óta Walesát jó néhányszor akarták lejáratni. Bár aktív titkosszolgálat hivatalosan csak elvétve buktatja le az ügynökeit, ha érdeke úgy kívánja, informális úton hatásosan tudja elterjeszteni valakiről, hogy besúgó. 1980-ban, a Szolidaritás megalakulásakor indokolt lett volna egy efféle leleplezés. 1983-ban, amikor híre ment, hogy Walesát Nobel-békedíjra jelölték, a szolgálat újabb lejárató akcióba kezdett. De akkor sem a Bolek-aktát használták fel, hanem egy „dokumentumfilmet” gyártottak, amelyből az derül ki, hogy Walesa egy korrupt, pénzsóvár kalandor. A legsúlyosabban kompromittáló kijelentéseket egy színész mondta el, Walesa hangját utánozva, de a művet hiába mutatták be a televízióban, a kitüntetés nem maradt el.
A történelemhamisítás Lengyelországban is gőzerővel folyik. (Orosz katonák Auschwitz felszabadításában nem vettek részt stb.) A kormányon lévő erők nem kedvelik Walesát. Szeretnék lerombolni a legendáját, ha már a sajátjuk nem született meg.
