Ennek ellenére nem szabad végképp elvetni a nyugdíjrendezés fentebb említett, utópisztikus elképzeléseit, jóllehet komolyan számolni nem kell egyikkel sem, de érték már képtelenebb meglepetések is a gyanútlan emberiséget. Mindenesetre most úgy áll a helyzet, hogy mégiscsak csurran-cseppen valami: attól nem kell félnem, hogy kihasítom a nyugdíjkassza zsákját – s nem holmi mindenkinek járó átalánydíjat kapok, hanem egyénileg elbírálva és mérlegelve a jól megérdemelt keveset. Hogy mennyi lesz, arról sejtelmem nem lehet, de komoly, szavahihető szakemberek egybehangzó állítása szerint a hivatal sem tud többet. Állítólag a kezdő nyugdíjak összegét az értékesítés előtti éjszakán álmodja meg az illetékes. Emlékszem, 2002 áprilisában kaptam egy értesítést a hivataltól, hogy megnyitották az én saját társadalombiztosítási számlámat, amelyről rendszeresen kivonatot kapok majd tájékoztatás céljából, mert ez a számla képezi majd az alapját öregségi járandóságom kiszámításának. Volt rajta vagy 50 ezer forint. Viszont azóta nem kaptam semmilyen értesítést, így csak remélni tudom, hogy a számla azóta gyarapodott – én fizettem, mint a katonatiszt –, s nem az az 50 ezer forint lesz nyugdíjam kiszámításának alapja.
Ellenben örömteli várakozással tölt el az a tény, hogy abba a társadalmi csoportba kerülök bele, amelyiket a szavazatáért a hatalom a többi csoportnál is jobban igyekszik maga mellé állítani. Így minden évben garantáltan jobban fogok élni. (A propaganda szerint.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!