A közvélemény-kutatók jó ideje átvették a Patyolat társadalmi funkcióját. Míg a létező szocializmusban a ruhatisztító üzemeket lehetett minden kockázat nélkül kritizálni, addig itt, a kapitalizmusban szegény közvélemény-kutatókra kaptak rá azok, akik következmények nélkül szeretik kifejteni bírálatukat. Tény, hogy a kutatási eredményekkel mindenkinek baja van. Túl kedvező, vagy épp ellenkezőleg, túl lesújtó képet festenek; az ellenzékiek szerint a kormány manipulálja az eredményt, a kormány szerint az ellenzék; az érdektelenek szerint mindkét fél átveri a polgárokat.
Ám amikor a napokban Tölgyessy Péter arról beszélt az Info Rádióban, hogy a közvélemény-kutatók 2002 óta rendszeresen túlmérik a Fideszt, nem az intézetek megbízhatatlanságára utalt. Hiszen a különböző kormányközelinek, illetve ellenzékinek mondott cégek majdnem azonos eredményeket mérnek, s hogy kartelleznének, azt nem feltételezzük. A politikai elkötelezettségnek néhány billegő kérdés eldöntésénél lehet szerepe, a tudatos hamisítás fel sem vetődhet. Ugyanakkor a kormánypárt túlmérése bizony a hatalom érdekében álló tévedés, ugyanis a bizonytalanok gyakorta a győzteshez húznak. Így ha egy választás lefutottnak látszik, az pluszszázalékokat hozhat az esélyesnek. Bár az is megeshet – miként volt már rá példa –, hogy a túlértékelt párt elkényelmesedik, és elhanyagolja a kampányt. Ahogy tette ezt a Fidesz 2002-ben, úgyhogy ezt a hibát még egyszer nem követi el. (Az más kérdés, 2006-ban olyan ostoba kampányt erőltetett, melynél az is jobb lett volna, ha elbízza magát.)
Mindenesetre a „túlmérik a Fideszt” állítás első hallásra oly képzeteket kelthet, hogy a kormánypárt közvetlenül beleszól az intézetek munkájába, oly módon befolyásolva őket, hogy ők is kedvezőbb színben mutassák be a kabinet tevékenységét, akárcsak a közszolgálati médiumok. Egy rendes értelmiségi szívesen vádolja effélékkel a hatalmat, ám egy rendes értelmiségi arra is ügyel, hogy kijelentéseit tények is alátámasszák, ne csak látszatok és feltételezések. Természetesen Tölgyessy sem mond ilyet. Szerinte a túlmérés részben annak köszönhető, hogy a Fidesz nyomás alatt tartja a társadalmat, és a média többsége is hozzá tartozik. Ez igaz, de ez a fajta előny mindenkor a kormánypártoknál van, s pusztán ez alapján 2002 és 2006 között az MSZP-t és az SZDSZ-t kellett volna túlmérni. Hogy így történt-e, azt nem tudjuk, csak annyi bizonyos, hogy végzetesen túlértékelték őket, ők meg saját magukat. Ám a közvélemény-kutatások pontatlanságainak legfőbb oka az – ahogy Tölgyessy is utal rá –, hogy e kutatásokat illetően a közvéleménynek rettentő fals meggyőződése van. Az emberek jelentős része úgy véli, s ennek az ellenkezőjéről nem lehet meggyőzni, hogy véleményüket a hatalom bármikor visszakeresheti és felhasználhatja ellenük. Hogy a közvélemény-kutatás végső soron nem más, mint egyfajta uniformizált besúgás. Mivel sokan hiszik, hogy mindaz, amit mondanak, rákerül a „káderlapjukra”, nem merik megtagadni a választ, inkább valami olyasmit mondanak, amit adott körülmények között optimálisnak tartanak. Érdekes, a jelek szerint manapság a Fidesz az a párt, amelyikről úgy vélik az emberek, hogy ha azt nevezik meg a kérdezőbiztosnak, abból nem lehet baj.
Egyelőre felesleges találgatni, hogy ennek a túlmérésnek lesz-e valami következménye. Kétségtelen, az utóbbi időben a konzervatív oldalon is erősödik nemcsak a kritikus, de az elutasító hang is. Ugyanakkor mindkét oldal úgy ítéli meg, jelen állás szerint az eljövendő választás egyesélyes. Abban pedig egészen biztosak lehetünk, hogy a 2018-as választást sem a közvélemény-kutatások döntik el.
