Néhány éve hatalmas nemzetközi botrány kerekedett abból, hogy a Siemens céget megvádolták: úgy jutott nagy összegű megrendelésekhez, hogy csúszópénzekkel ösztönözték a döntéshozókat ajánlatuk elfogadására. Csak úgy röpködtek a tíz- és százmilliók, amennyivel állítólag megkenték a megrendelőket, akik nyilván nem lehettek holmi olcsójánosok. Ez a szörnyűséges korrupciósorozat pont azokban az időkben történt, amikor a magyar főváros a Combino villamosokat vásárolta a Siemenstől, ám abban az ügyletben a korrupció gyanúja nem merült fel. A magyar üzletkötőket nem kellett megkenni ahhoz, hogy villamos címén olyan járművet vegyenek, amely rendkívül drága volt, eredetileg nem villamosnak készült, s megvásárlása után komoly költségen kellett átalakítani a fél várost – a síneket, a megállókat, a közvilágítást –, de magukat a járműveket is, hogy beállíthassák őket a forgalomba. Mint említettem, a korrupció gyanúja fel sem merült, így a főváros és a BKV akkori illetékeseinek híresen patyolattiszta becsületén, legalábbis a Combino-biznisz kapcsán, nem esett folt.
A korrupció különös, a hétköznapi ember számára nehezen értelmezhető intézmény. A mindenkori hatalom bőszen küzd ellene, például a saját zsebre bírságoló hivatalnokokat keményen megbüntetik. Ugyanakkor bizonyos formáit megideologizálják és törvényesítik, sőt a haladás és növekedés motorjaként állítják be. Bizony, nem holmi unortodox, illiberális találmány a kormányprogram szintjére emelt korrupció, csak a hivatalos bevallása új és szokatlan jelenség. No meg az is magyar specialitás, hogy egyes társadalmi rétegeknek ez jelenti a szociálpolitikát. Gyakori, hogy személyeket, testületeket, szervezeteket korruptnak neveznek, de egyre kevésbé lehet tudni, hogy az vádaskodás vagy dicséret. A legutóbbi országos felbolydulást keltő, korrupciógyanús nemzetközi tranzakcióról sem állíthatunk semmi bizonyosat. Még az sem világos, hogy korrekt-e az ügylet, netán átverésről van szó – és ha az utóbbi történt, ki vert át kit?
Fővárosunk egyik büszkesége a hármas metró, amely lobogó fáklyaként világítja meg a budapesti tömegközlekedés égető problémáit, s nem egyszer az alagutat is. A túlságosan sokszor és sokáig igénybe vett kocsik felújítását a Metrovagonmas nevű orosz cég vállalta, s a vállalatnál szerencsésen ötvöződött a német precizitás azzal, ami a hatalmas szovjet technikából még megmaradt. Tudniillik pillanatok alatt úgy kipofozták a kocsikat, mintha vadonatújak lennének. Némelyek szerint ez a bámulatos teljesítmény annak köszönhető, hogy a kocsik valóban újak, de a cég ezt a vádat méltatlankodva utasította vissza, mondván, a vezetőfülkék ajtaját a régi járművekből szerelték át.
