A demokrácia drága mulatság. Szabatosan fogalmazva: költséges politikai rendszer – tartja a sokat citált közhely, amelyet főleg a hatalmon lévők szoktak egyetértően emlegetni, az ellenzékiek inkább olcsó kifogásnak tartják. Mindenesetre a magyar demokrácia roppant sokba kerül nekünk, de ha népünk boldogulásáról van szó, kormányunk semmilyen kiadástól nem riad vissza. Az eddig többször módosított, visszavont, kijavított, fazonírozott, kiigazított és újra meg újra áterőltetett 2011. évi CCVI., a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény eddig alig több mint félmillió eurójába került a költségvetésnek, amit kártérítés gyanánt fizetett ki különböző felekezeteknek. Ez bizony csak aprópénz, mondhatni méltatlan a magyar törvényhozáshoz, de nem volt mit tenni, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) csak ily csekély büntetést szabott ki a magyar államra a fent nevezett törvény jog- és igazságtipró volta miatt, de most a napokban mégiscsak helyreállították a parlament renoméját, mert a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségnek (MET) 3 millió euró kártérítést ítélt meg az EJEB, ami már igazán respektálható összeg. Egy olyan törvény, amelyet megszületése pillanatában „kodifikációs remekmű”-nek nevezett Semjén Zsolt miniszterelnök-pótlék, az legalább 3 millió eurós büntetésre tarthat igényt!
Az alkotók állítása szerint a törvény azért készült, hogy kiszűrjék a „bizniszegyházakat”. Nagy és nemes cél; kár, hogy minden jel szerint a legfőbb szándék az volt, hogy az Iványi Gábor vezette Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség további működését ne csak önkényesen, hanem „törvényesen” is akadályozhassák. A törvény átminősítette a vallási felekezeteket, s csak speciális feltételek megléte esetén nevezhette magát egyháznak egy vallási közösség. Ám csak a szavazás előtti utolsó minutumban vették észre, hogy az Iványi–féle társulat minden törvényi előírásnak megfelel, így a kormánypártiak a saját törvényüket semmibe véve, egy hirtelen kiagyalt módosítást – köztük a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségnek is – eljogászkodták az egyházi státuszát, megfosztva őket törvényes jogaiktól és lehetőségeiktől. Az akkor diszkriminált felekezetek jogállása azóta rendeződött – ők kapták a félmillió eurós kártérítést –, csak a MET nem kerülhetett vissza az egyházak közé. Hogy mi az oka ennek a nagy kormányzati ellenszenvnek, azt bizonyosan nem tudjuk, találgatni vagy pletykálkodni meg nem akarunk. Tény, hogy a MET mindig erős kritikával illette a Fidesz–KDNP-koalíció tevékenységét, okkal, joggal kétségbe vonva annak keresztény jellegét, ám erre még az új alaptörvény szerint is joga van.
Viszont az egyházügyi törvény azon részét, amely arról rendelkezik, hogy a parlament dönt arról, melyik felekezet minősül egyháznak, még az Alkotmánybíróság is alkotmányellenesnek találta. Azóta beleírták (a korábban már kőbe vésett) alaptörvénybe is a parlament egyházcsináló jogát. Így az alaptörvényben az egyik helyen az szerepel, hogy az egyházakat elválasztották az államtól, a másik helyen pedig az, hogy függenek tőle. Ha valaki nyugtalankodna, hogy Iványi Gábor hamarosan hozzájut a neki megítélt, közel egymilliárd forinthoz, azt megnyugtatjuk, a kormányzat fellebbezett, s minden más eszközzel húzni fogja az időt. A 30 szociális és karitatív intézményt fenntartó Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség még egy ideig kénytelen lesz úgy ténykedni, hogy el lesz zárva a legfőbb bevételi forrásától. Tavaly megkérdezték Tállai András NAV-elnököt, miért nem engedik a MET-nek, hogy gyűjtse az egyszázalékos felajánlásokat. A fényes elméjű elnök azt válaszolta, hogy ez adótitok. Ha adótitok, azt tiszteletben kell tartanunk, de legalább Iványi Gábornak elárulhatnák, miféle titok részese.
