Hetven évvel ezelőtt volt egy röpke pillanat, amikor úgy látszott, a dübörögve nyomuló diktatúrát – igaz, csak egyetlen ügyben – meghátrálásra készteti a nép egy részének akarata. Akkor, 1947 májusában sokan bizakodni kezdtek: mégis van értelme az összefogásnak, mert a szelíd erő és az elszántság jobb belátásra késztetheti a gátlástalan hatalmat is. Ma már tudjuk, ez elhamarkodott és naiv optimizmus volt, de ne ítélkezzünk az utókor bölcsességével a kétségbeesett reménykedők fölött, inkább próbáljunk okulni a példájukból.
1947. március 11-én, a kormányzó koalíció pártjainak értekezletén vetette fel Nagy Ferenc miniszterelnök, hogy a kötelező hitoktatást megszüntetnék, fakultatívvá téve azt, és egyidejűleg új, egységes tankönyveket vezetnének be. A tervezetet a pártközi értekezleten elfogadták, ahogy másnap a parlamentben is, majd a következő napon a Szabad Népben nyilvánosságra hozták. A vallás- és közoktatásügyi miniszter, Keresztury Dezső ebben nem kívánt részt venni, ezért március 14-én lemondott. Utódja Ortutay Gyula lett, aki Mindszenty József esztergomi bíboros-érsekkel szemben személyes ellenszenvet táplált. A parlamenti vitában elhangzott, hogy a katolikus püspöki kar nem fog ellenállni a fakultatív hitoktatás bevezetésének, de ez egyetlen püspök, Bánáss László átgondolatlan feltételezése volt, aminek az egyházellenes politikusok szívesen adtak hitelt. A püspöki kar – az élén Mindszentyvel – természetesen nem törődött bele szó nélkül a kötelező iskolai hittan eltörlésébe. Az egyházi vezetőkön túl megmozdult a hívek tömege is.
Egyházközségekben, iskolákban szerveztek gyűléseket, tiltakozó nyilatkozatokat fogadtak el, ezek százait küldték el a kormány és a pártok számára. Az ország számos városában a diákok „Kötelező hitoktatást!” és „Hittant akarunk!” jelszavakkal tüntettek. Szegeden kommunista verőemberek támadtak a tiltakozókra, de ők sem tudták megtörni elszántságukat. A törvényhozást, a minisztériumot, a pártházakat nem csak táviratok, levelek és más tiltakozó küldemények árasztották el: március 26-án 250 csepeli munkás kereste fel Nagy Ferenc miniszterelnököt, és tízezer szülő aláírásával ellátott memorandumot nyújtottak át neki.
