A nagy magyar fal a déli határon

Ez a sok-sok kilométernyi szögesdrót a Fidesz hatalomgyakorlásának legkifejezőbb mementója.

A határok nemcsak elválasztanak, hanem össze is kötnek – tartja a szívhez szóló közhely. A kerítésekről nem szól hasonló bölcsesség, pedig milyen jól hangoznék valami efféle: a kerítések nemcsak elkülönítik, hanem össze is fogják az embereket. Csak miközben az első esetben a határ két oldalán jönnek létre a kötelékek, az összefogás a kerítésen belül születik. Sőt mindjárt két összefogás is, amelyek az első pillanattól kezdve ádáz ellenségei egymásnak: a kerítés híveié és ellenzőié. Így egy kerítés akár identitásképző erő is lehet, ahogyan a hazánk déli határán felhúzott drótakadály is azzá vált.

Nem tagadom, mert nem titok, jómagam kezdettől fogva pártoltam a kerítés építését. Mégsem számíthatom magam a kerítéshívők derék társaságának tagjai sorába, ugyanis nincs bennem eltökéltség ahhoz, hogy az általuk elvárt hazafias buzgalommal lenézzem, utáljam és gyalázzam a kerítés ellenzőit. Ezért fogadtam megértően Botka László szoci miniszterelnök-jelölt nyilatkozatát, miszerint ő lebontaná a szerb határon felhúzott akadályt, „amint az Európai Unió határvédelmi rendszere kiépül, és a helyzet lecsillapodik a Közel-Keleten”.

Felhördült erre a kerítés rajongóinak tábora, mondván, a Botka csak ne akarja lebontani a kerítést, mert azzal mindenképpen dögvészt és pusztulást bocsátana az országra. Függetlenül attól, hogy vannak-e még migránsok, vagy már nincsenek, ugyanis a Botka egy hazaáruló Simicska-csicska, aki a Soros kottájából játszik. Az is lehet, hogy fordítva. A lényeg, hogy Botka a kormány, azaz a kerítéspártiak szerint soha, semmilyen körülmények között nem nyúlhat semmihez.

Néhány nap múlva Orbán Viktor kormányfő is megnyugtatta övéit, hogy mindaddig, amíg ő a hazánk miniszterelnöke, a kerítés állni fog. Egyenesen beszélt, szavai közt nincs „ha” és „talán”, amíg ő a főnök, addig kerítés is lesz, efelől ne legyen fikarcnyi kétsége se senkinek.

Okkal s joggal feltehető, hogy még legalább öt évig Orbán Viktor lesz a miniszterelnök, így az alatt az idő alatt a drótakadály is ott virít majd a szerb határon. És ha népünk úgy akarja, az azt követő választási ciklusban (ciklusokban) sem tűnik el.

De mi lészen majd akkor, ha Orbán Viktor miniszterelnöki regnálása alatt véletlenül megoldódik a migránskérdés, és egyetlen árva harmadik világbeli sorsüldözött sem akar illegálisan benyomulni országunk földjére? Ha komolyan vesszük Orbán ígéretét, a kerítés akkor is marad. Minek? Elismerjük a hasznos voltát, ám egyáltalán nem képvisel olyan esztétikai minőséget, hogy büszkélkedhetnénk vele.

Igaz, a különböző védelmi építmények (bunkerek, erődök, várak) mindig felkeltették az utókor érdeklődését, de a szerb határon húzódó kerítés mégsem a kínai nagy fal, amely évezredek után is turisták millióit vonzza. (Nem is szólva arról, hogy a kínai falat áttörték a mongolok, míg a mi kerítésünkön ember fia nem hatolhat át.) Ám ha a migránsnyomulás elmúltával sem akarják lebontani, akkor felvetődik az alattomos gyanú: lehet, hogy a kerítés eredetileg nem is ellenük épült?

Persze valószínűbb, hogy menet közben rájöttek, ez a sok-sok kilométernyi szögesdrót a Fidesz hatalomgyakorlásának legméltóbb és legkifejezőbb mementója. Aki ránéz, annak a Fidesz jut róla az eszébe.

Ilyen szép és felemelő történelmi relikviát bűn lenne megbolygatni.