Feltörekvő, ismertségre vágyó pártok, politikai csoportosulások többnyire megalkotják a saját választási törvénytervezetüket is, abban reménykedve, hogy felkapja a nagy hatalmú közvélemény, és hosszasan rágódik majd rajta. Ezeknek a tervezeteknek általában kardinális eleme a képviselők visszahívhatóságáról szóló passzus, úgy is, mint a bázisdemokrácia és a népszuverenitás iránti igények kielégítésére szolgáló jogintézmény. Ezzel szemben a képviselőkkel bíró, azaz parlamenti pártok a képviselők visszahívhatóságát olcsó, populista lózungnak tartják, afféle „parasztvakításnak”, aminek bevezetésére egy polgári demokráciában sem mód, sem szükség nincsen.
A visszahívhatóság már a rendi országgyűlések idején is bevett módszer volt a követek kézben tartására, de akkor (és a későbbiekben is sokáig) nem a választó, hanem a delegáló szervezet hívhatta vissza képviselőjét. A demokrácia fényes bizonyítékaként bekerült a sztálini jogrendbe is, ahonnét természetesen a magyar rendszerbe is átemelték. Mondani sem kell, a szocializmusban sem a választó (nem is volt olyan, csak szavazó) hívhatta vissza a „nép bizalmára méltatlanná vált” honatyát és honanyát, hanem a jelölő szervezet – nálunk a Hazafias Népfront –, azaz gyakorlatilag a párt, amely valójában már a népfrontnak is megszabta, ki lehet a jelöltje. Olyanra akadt példa, hogy a párt megbízott egyéneket vagy kollektívákat, hogy egyéni állampolgári kezdeményezésként „spontán” követeljék, hogy valamelyik képviselőt fosszák meg a mandátumától, de valóban önként, szabad akaratából egyszerű hétköznapi halandó nem tett, nem is tehetett ilyet.
Az 1983. évi választójogi törvény alaposan felforgatta az addigi választási rendszert. 1945-től 1967-ig tisztán listás rendszer működött, 1967-től 1985-ig az egyéni választókerületek jelöltjére szavaztak. Az új törvény az 1985-ös választásokra a vegyes rendszert írta elő. A nyugati nyitás vágya megkövetelte, hogy demokratikus engedményeket is tegyenek, így bevezették a kötelező kettős jelölést, és arra is törvényes lehetőséget adtak, hogy egyének is kezdeményezhessék választókerületük képviselőjének visszahívását. A szándékok szerint ezek csak látszatintézkedések voltak, mert úgy hitték, hogy az MSZMP a Hazafias Népfront segítségével továbbra is kénye-kedve szerint irányíthatja a választásokat. Ám a gyakorlatban nem minden alakult úgy, ahogy a pártközpontban eltervezték.
