A politikai közvélemény-kutatás hazánkban a rendszerváltás egyik vívmánya, csak a közvéleményt még nem kérdezték meg, örül-e a társadalmi haladás eme új megnyilvánulásának. A létező szocializmusban is rendszeresen szondázták a lakosság véleményét – a kérdezőbiztosi meló jó zsebpénzt biztosított diákoknak, néhány csellengő értelmiségi még meg is élt belőle –, de politikai tárgyú kutatások nem voltak. A pártok erősorrendjére értelemszerűen felesleges lett volna rákérdezni, és arra sem volt kíváncsi senki, hogy vajon Komócsin Zoltán vagy Brutyó János áll-e előrébb a népszerűségi rangsorban.
Viszont rendszeresen megkérdezték és elemezték a tévénézők szokásait, benyomásait és bölcs meglátásait, amelyeket a Magyar Televízió mind az egy csatornájának műsora kapcsán fejtettek ki. Szóval volt hajdan, az antivilágban is közvélemény-kutatás, roppant szakszerűen művelték, de igazság szerint a közvéleményt a legkevésbé sem izgatta, legfeljebb akkor lett tőle ideges valaki, ha véletlenül bekerült egy kutatási mintába, és váratlanul becsöngetett hozzá valami szakadt figura, kérdőívekkel a hóna alatt.
Mivel nem érdekelte az embereket, a hitelességét sem kérdőjelezték meg. Afféle értelmiségi értelmetlenségnek tartották, amihez a hétköznapi embereknek kevés közük van. Ám ahogy megszaporodtak a pártok, égetően fontossá vált folyamatosan kifaggatni a lakosságot, hogy éppen miféle érzelmeket táplálnak irántuk. S a közvélemény-kutatást többé nem lehet félvállról venni, tele van a sajtó különböző intézetek adatsoraival és értékeléseivel, politikusok, politológusok, szakértők és egyéb szószátyárok folyton hivatkoznak rájuk, így az emberek legfeljebb megunni tudják, elkerülni nem. Viszont nem is bíznak benne. Nem a politikai döntéseket előkészítő, megalapozó segédeszköznek tartják, inkább valami jóstevékenységnek, ami arra jó, hogy megjövendöljék a következő választás eredményét. Ám a gyakorlat azt bizonyította, hogy a közvélemény-kutatás nem éppen jövendőmondásra való. Az elmúlt egy évben két esetben is melléfogtak a világ legtekintélyesebb intézetei: a brexitszavazásnál és az amerikai elnökválasztásnál. Ahogy az elmúlt huszonhét évben nálunk is meglehetősen kiszámíthatatlanul teljesültek a választási előrejelzések. Az első két választás eredménye többé-kevésbé megfelelt az intézetek várakozásainak, de a következő három voksoláson a biztos favorit lemaradt, és az esélytelennek tartott nyert.
