Ebből annyi jött össze, hogy munkaszüneti nap volt. De hiába csaptak akármekkora hűhót, rendeztek nagygyűléseket, díszelőadásokat, fáklyás felvonulásokat, ünnep nem lett belőle soha. Pedig a protokoll szerint fontosabb esemény dátuma volt, mint március 15. (A Tanácsköztársaságot eleve nem ünnepelték 1959-ig, de utána se nagyon találták a helyét.) Az iskolásokat minden év november 6-án – Lenin szellemében: „Minden művészetek közül számunkra legfontosabb a film” – moziba vitték, valami csodálatos és felfoghatatlan rendszer alapján. A mi általános iskolánkkal nyolc éven keresztül minden évben a Kobra akció című műalkotást nézették meg. Hihetetlenül rossz, unalmas, zavaros film volt. Azóta sincs halvány sejtelmem sem, miről szólt, mert elsősként nem értettem, később meg nem nagyon figyeltem, hiszen egy évvel korábban már láttam. Gimnáziumban aztán műsorváltozás volt, négy évig Az első tanító történetén épülhettünk. Az már jobb sorsra érdemes film volt. De egy másik gimnáziumba járó barátom a Ragyogj, ragyogj, csillagom című opust nézte minden évben, és komolyan mondom: irigyeltem érte.
1988-ban már különösebb felhajtás nem volt, csak munkaszüneti nap. Így a magyar dolgozók a dicsőséges Nagy Októberi Szocialista Forradalom 71. évfordulóját Bécsben ünnepelték, hűtőszekrény-vásárlással. 1989 februárjában a pártállami parlament még átírta a történelmet, kiiktatva november 7-ét a magyar ünnepek sorából.
Senki nem mondhatja, hogy a rendszerváltás hajnalán csak rossz döntéseket hoztak!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!