Valaha nagybetűkkel kellett írni, és akár valami feudális cím és rang, kijárt neki a „dicsőséges” jelző is. Éljenezni is kellett (kellett volna), hogy minden kétséget kizáróan a világ tudomására hozzuk, mennyire örülünk neki. „Éljen november 7., a dicsőséges Nagy Októberi Szocialista Forradalom X-edik évfordulója!” – ez volt a hivatalos, szabatos, pártszerű formula, eltérni tőle nem lehetett. Főleg nem volt tanácsos. Aztán a világtörténelem e legragyogóbb, legnagyszerűbb, legfontosabb eseménye mindössze 71 évfordulót ért meg. A következő évben már olyanokat mondtak, hogy 72 éve tört ki a szörnyű komcsi vircsaft, akkor volt a bolsevik puccs, éljenzésnek, dicsőségnek, nagybetűknek híre-hamva sem maradt.
És most elérkeztünk a 100. évfordulóhoz – de már nem az esemény kiemelkedő jelentőségén örvendezünk, hanem reménykedtünk, hogy végleg túl vagyunk rajta. Nem csak a divatos utólagos bátorság mondatja velem, hogy amikor még bőven benne voltunk, akkor is abszurdnak éreztük az egészet. Eleve novemberben volt az október, és bár tisztában voltunk a két naptár közötti különbséggel, mégis állandó (gyenge) poénkodásra csábított ez az anomália, ettől még komolytalanabbá vált a „szent ügy”. Ráadásul különböző átszellemült szónokok gyakran összekeverték október 25-ét 23-ával, hol kínos, hol harsány röhögésre ragadtatva az elpilledő hallgatóságot.
Ráadásul ennek a világrengető nagy eseménynek olyan átlátszóan ostoba és primitív történetet fabrikáltak, hogy csak néhány szellemileg leépült veterán, továbbá KISZ- és pártkarrierre vágyó buzgalmár hitte el. A felsőbbség igyekezett távol tartani a tömegeket a hiteles információktól, ami csak részben sikerült. Hamar rájöttünk, hogy aki a Csendes Dont írta, az nem a történelemkönyvünkből másolta ki a vonatkozó részeket. Nem csupán a forradalom, a Szovjetunió teljes történetét tudatos homállyal védelmezték. Mégiscsak: már akkor is tudásalapú társadalom voltunk, így a történelmi hiányokat a minden évben megrendezett „Ki tud többet a Szovjetunióról?” című vetélkedősorozattal kívánták kompenzálni. A döntőket mindig november 7-ére időzítették, ezzel is növelendő az ünnep fényét. Ugyanis a párt mindenképpen ünneppé akarta kreálni a „Nagy Októberit”.
