Aláírásokat gyűjt a Momentum. Igaz, már nem ismeretlen mozgalomként, hanem mérsékelt ismertségű pártként, és nem egy népszavazáshoz, hanem a kormány megfutamításához kér támogatást. Ne tévesszen meg senkit, hogy a Momentum Mozgalomnak nevezi magát, ezzel csak azt szeretnék jelezni, hogy a szervezetük nyitottabb, rugalmasabb, lendületesebb, mint a magyarországi pártok általában. A fiatalos dinamizmus abból is látszik, ahogy ellenzék létükre az egyik legfontosabb demokratikus intézményt, a népszavazást (le)kezelik.
„A népszavazás, illetve annak időpontja másodlagos, a legfontosabb az aláírásgyűjtés. Egy hónapokig tartó sikeres akció ugyanis meghátrálásra kényszeríti a kormányt” – nyilatkozta Papp Gergő kommunikációs igazgató. Meghatónak is mondhatnánk bátor őszinteségüket, amikor bevallják, hogy a választók véleménye nem érdekli őket, csak az akciózáson van a hangsúly, attól remélik politikai céljaik elérését. S hogy mi lenne a politikai cél? Bevallásuk szerint annyi csupán, hogy a kormány meghátráljon. Minden különösebb kockázat nélkül megjósolhatom: a kormány nem fog meghátrálni, és az a gyanúm, ezt a momentumosok is pontosan tudják. Ezért amit az őszinteségről mondtunk az imént, érvényét veszti. Említést sem tettünk még az aláírásgyűjtés tárgyáról – hiszen a népszavazás szempontjából semmi jelentősége. Fontossá akkor válik, amikor arról esik szó, hogy a kormánynak miféle ügyben kellene meghátrálnia. A Momentum agytrösztje azt akarja elhitetni velünk, hogy utcai akciójuk hatására Orbán Viktorék megijednek, magukba szállnak, jobb belátásra térnek, visszavonják a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló jogszabályt, közkeletű nevén a civiltörvényt. Ők sem gondolhatják komolyan. Bár arra hivatkoznak, hogy a kormány az olimpia, a vasárnapi boltzár és a korrupciós bűncselekmények elévülésének ügyében is meghátrált, sőt, az utóbbi két esetben aláírásgyűjtésre sem volt szükség, csak belengették a népszavazás rémét, és rögtön az inakba szállt minden bátorság. A momentumosok úgy vélik, a civiltörvény kapcsán is elegendő referendummal ijesztgetni a népvezéreket, és azok újfent berezelnek.
Való igaz, a hét éve regnáló kormányok kínosan kerülik a halovány esélyét is annak, hogy népszavazáson mérettessék meg az álláspontjuk, de ez esetben bizonyosan nem riadnak meg. A három korábbi visszakozás három különböző okból történt, a civiltörvénnyel kapcsolatban egyik sem áll fenn. Megjegyzendő, erősen kétséges, hogy bármelyik kérdésben érvényes népszavazást lehetne tartani, mert kevés téma mozgatja meg a választópolgárok többségét. Az olimpiai népszavazás talán érvényes lehetett volna, de mivel az a fővárosra korlátozódott, és ott a Fidesz kisebbségben van, fennállt a veszélye, hogy a kormányt leszavazzák. Ezt semmiképpen nem kockáztathatták meg. A vasárnapi nyitvatartással egy lényegtelen ügyben tudtak népszerű engedményt tenni, míg a korrupciós elévülés témájában nyitott kapukat döngettek a kezdeményezők. Ezzel szemben a kormány már-már égi küldetésének érzi a hatalom civilek általi kontrolljának teljes korlátozását. A törvény mindössze egy lépés e cél irányába, de előkészíti a későbbieket.
A népszavazási kezdeményezéstől nincs félnivalója a kormánynak, hiszen már az is kérdéses, hogy összejön-e kétszázezer aláírás. De ha összejönne is, egészen biztosan nem lenne négymillió ember, aki a szavazóurnákhoz járulna. Alig izgatja a polgárokat, hogy egyes szervezetek kénytelenek regisztráltatni magukat. Hogy mi van az intézkedés hátterében, azt még kevesebben látják át. A momentumosok tehát tisztában vannak azzal, hogy a kormány nem fog visszavonulót fújni, és a civileknek nincs esélyük egy népszavazáson. Az aláírásgyűjtéssel tehát egyszerűen mérsékelt ismertségüket akarják tovább növelni. Ez a választási kampány egyik legolcsóbb formája. Politikai szempontból nem kifogásolható, az ízlés pedig nem politikai kategória.
