Magyar sajátság – bekerülhetne a hungarikumok közé –, hogy nálunk csak négyévente van demokrácia, parlamenti választások képében. Nem így indult e demokráciánk karrierje, de mára a kétharmados többséget alkotó kisebbségnek egyszerűen nincs igénye többre. Ám ezúttal nem a honi demokrácia egészéről kívánnék értekezni, hanem egy hozzá kapcsolódó jelenségről: arról, hogy roppant kiszámítható módon, mégis váratlanul négyévenként elérkezik hazánkba a Kánaán is. Általában a választásokat megelőző év őszén válunk hirtelen tejjel-mézzel folyó országgá, és urnazárásig azok is maradunk.
Ha valaki arra gondol, hogy a korai kampánykezdet a különös jelenség oka, azt ki kell ábrándítanom. Másról van szó. A kampány mifelénk a szemérmetlen ígérgetést és a másik párt vezetőinek, tagságának és szavazóinak lehülyézését jelenti, és ez pillanatnyi szünet nélkül, folyamatosan zajlik. A választások előtti év őszén kezdődő időszak a választási ígéretek (állítólagos) beteljesülésétől válik különlegessé. Ilyenkor lesz eredménye népünk erőfeszítéseinek, értelme a nélkülözésnek, beérik a takarékosság gyümölcse, megtapasztaljuk a fegyelmezett gazdaságpolitika áldásait. Ezekben a kánaáni hetekben-hónapokban növekednek a jövedelmek, emelkedik az életszínvonal, felzárkózunk az uniós középmezőnyhöz, de a trendeket figyelembe véve hamarosan utolérjük a kontinens élmezőnyét is.
Ilyentájt szemérmes büszkeség tölti el a polgárok szívét. A sajtó – nem a hazafiatlan és elfogult ballib része, hanem a tárgyilagos és hiteles kormánypárti – arról tudósít, hogy a fél világ minket irigyel, és a nihilista jóléttől megcsömörlött, migránsoktól rettegő nyugati tömegek szeretnének inkább magyarrá lenni. Megértem őket, hiszen nemcsak az idegeneket köpködő erkölcsi fölényünk domborodik ki, hanem az is bizonyítást nyer ezekben a hónapokban, hogy hazánk a világ legdinamikusabban fejlődő gazdasági térsége, ahol olyan magas a minimálbér, hogy több egészség- és oktatásügyi szakma képviselői – 25-30 év gyakorlattal is – beérik kevesebbel. Vagy említsük meg a nyugdíjasokat. Idén először nyugdíjprémiumot kaptak, ami a szociálisan érzéketlen liberális demokráciákban éppen olyan ismeretlen intézmény, mint a visszamenőleges hatályú törvényalkotás. A prémiummal anyagilag és erkölcsileg is megbecsülték a nyugdíjasokat. A prémium jelentése ugyanis: kiemelkedő minőségű teljesítményért fizetett pénzjutalom. Kormányunk ezennel elismerte, hogy minden magyar nyugdíjas kiemelkedő minőségű teljesítményt nyújtott, ami a szépkorúak igazán figyelmet érdemlő aktivitására vall. Kár, hogy nem tudjuk, mi lett volna ez a kiváló tevékenység. Talán azt előlegezte meg a kormány, hogy a nyugdíjasok jövőre kiemelkedő minőségben fognak szavazni. Ha így tesznek, arra is lesz esélyük, hogy 2021 őszén nyugdíjas-nyereségrészesedést is kapjanak.
Megjegyzendő, az ilyen kánaáni állapotok előállítása nem holmi fideszes svihákság, minden kormány megpróbálkozik vele. Hajdan az MDF is szerette volna elhitetni, hogy itt van az ígéret földje – de a túl későn átadott, ráadásul félkész állapotú autópályákon nem találtunk oda. A Bajnai-kormány pedig, hiányos bibliai helyismerete miatt, a Kánaánt összetévesztette a gyehennával. Sok múlik a jó időzítésen. Ha túl korán kezdik az adakozást, azt a választás idejére elfelejtik, ha túl későn, azt szavazatszerző populizmusnak minősítik, és az önérzetesebb polgárok képesek megsértődni, mondván, meg akarják őket vásárolni. De az is megesett 2002-ben, hogy az Orbán-kormány közvetlenül a választás előtt jelentette be a nyugdíjemelést, és mire kifizették, azt már Medgyessy gazdasági zsenijének tulajdonították az emberek. Azóta a Fidesz nem követ el ilyen hibát.
Még néhány hónapig mindenesetre itt tartózkodhatunk az ígéret földjén – a választás után meg visszapottyanunk az ígérgetésekére.
