Soha vissza nem térő alkalom? Mindenki menjen el szavazni április 8-án, mert ha megint kétharmaddal nyer a Fidesz, többé nem lesz módunk választani. A „fiatal demokraták” ugyanis örök időkre bebetonozzák magukat a hatalomba, és legfeljebb csak nemzeti konzultációkat írnak ki, választásokat soha. Ha valaki azt mondja, hogy ez eget verő baromság, azzal nehéz lenne érdemben vitatkozni, mégis számtalan ellenzéki társaság meghirdette ezt a tételt. Legutóbb Szabó Tímea, a Párbeszéd Magyarországért párt társelnöke, aki a honi politikusi mezőny egyik legképzettebb tagja, és akinek a véleményét nem illik szó nélkül lesöpörni, félvállról venni. Hiszen az elmúlt nyolc évben oly sok, józan ésszel szinte elképzelhetetlen agyrém vált valóra, hogy egy újabb négyéves Fidesz-uralom alatt bármilyen képtelen esemény megtörténhet. Például bevezethetik az örökletes demokráciát. Vagy sorsolással választják ki a hatalom gyakorlóit. Netán visszahívják az országba a korábban ideiglenesen itt tartózkodókat – függetlenségünk biztosítása érdekében.
Persze mindez első, sőt második hallásra is ostobaságnak tűnhet, de ki merné határozottan állítani, hogy soha semmi hasonló nem eshet meg? A választási kampány egyik jellemzője, hogy az ígéretek és fenyegetések áradatában lehetségesnek mondják a lehetetlent. Elegendő, ha azzal támasztják alá, hogy vannak ráutaló jelek. Az ellenzéki pártok kampányának legfőbb üzenete nem az, hogy mit tesznek kormányváltás esetén, hanem az, hogy mit tehet majd Orbán és a Fidesz az újabb győzelme után. Végleg bedönti a demokráciát, megsemmisíti a szabadságjogokat, kiiktatja az ellenzéket, kilépteti az országot az Európai Unióból, a haverok között osztja fel a teljes közvagyont, gleichschaltolja a médiumok még nem gleichschaltolt részét is, sötét butaságba taszítja a népet.
Mi erre a bizonyíték? Nos, az nincs, ráutaló jelek vannak csak. És ezek után jönnek az ellenzéki kampány pozitív elemei: mihez fognak majd, ha az Orbán-kormányt sikerül mégiscsak elkergetni? Nem legyőzni vagy leváltani, ezek lagymatag, erőtlen kifejezések, hanem elkergetni. Érezze a választó az ellenzéki elszántságot és a dinamizmust.
Természetesen börtönbe dugják az egész társaságot, a főnökkel az élen, az utolsó fillérig elszámoltatják őket, ebül szerzett vagyonukat elkobozzák, visszaállítják a demokráciát, rendbe hozzák az oktatást és az egészségügyet, felzárkóztatják a szegényeket, fellendítik a stagnáló gazdaságot és így tovább. A bukott hatalom elszámoltatását és megbüntetését 1990 óta minden törekvő párt megígérte, de meggyőző referenciát egyik sem tud felmutatni. Ezt éppen sem a pártok, sem a választók nem veszik komolyan, ahogy az anyagi és erkölcsi fellendülésről szóló fogadkozásokat sem.
Persze a kormányoldal sem kulturáltabb, európaibb, keresztényibb, amikor a kampányolásra kerül sor. A legkevésbé sem. Állításuk szerint ha az ellenzék győz, lebontja a kerítést, vandál migránsok tömegeit telepíti be, mecsetet épít a templomok helyére, felemeli a rezsit, az adókat, tan- és vizitdíjat vezet be, kötelezővé teszi a részvételt a budapesti melegfelvonuláson, és Sorost fogja megnevettetni a végén. Miközben az ellenzék a méltatlan hírveréssel elriasztja a választók egy részét, a kormány hőzöngése sem kevésbé taszító. Igaz, a pártok sokszor nem a választóknak kampányolnak, hanem egymásnak.
Hogy mindennek az eredménye mi lesz vagy lehet, arról ugyanakkor a hódmezővásárhelyi választók is megfogalmaztak valami üzenetfélét. Azt is többek között, hogy nem érik be agresszív és közhelyes nagyotmondással. Meg hogy nem hőzöngő hatalomra, de nem is gyenge, széthulló ellenzékre van szükségük. Hanem elsősorban és mindenekelőtt hiteles jelöltekre, akikre érdemes leadniuk szavazatukat.
