Túlfűtött és acsarkodó hétköznapjainkba némi derűt lopnak az olyan „tudományos igényű” eszmefuttatások, mint a krumpli választásokkal kapcsolatos szerepéről szóló elemzések. A mind hosszabbra nyúló kampánykezdet idején a krumpli (Solanum tuberosum) is a politikai meggyőzés eszközévé válik. Nem is csak a krumpli, más élelmiszerek is. Néhány éve még a lejárt szavatosságú konzerv és a száraztészta volt a sláger, mostanában csatlakozott hozzájuk a szigorúan kormánypárti tej és tojás. (Ez is az utóbbi idők nagy felfedezése, hogy az élelmiszereket párthovatartozás szerint osztályozni kell.) Ám az igazi sztár a burgonya maradt, mely haszonnövény a világ egyik legfontosabb tápláléka.
Ráadásul a krumpli kampánycélú felhasználásának komoly történelmi hagyományai vannak. 1945 őszén az egész ország szenvedett az élelmiszerhiánytól. A háborús pusztítást kedvezőtlen időjárás tetézte, de még az sem volt elég, mert a kevéske termés jelentős részét hadi jóvátétel címével elhordták a győztesek. Budapest lakói éheztek, miközben közeledtek a helyhatósági és az egy hónappal későbbi nemzetgyűlési választások. A kommunista párt nem állt túl fényesen. Budapest főpolgármestere, a kommunista Vas Zoltán a „négyes fogattal” – Rákosi, Révai, Farkas, Gerő – együtt tért haza a moszkvai emigrációból. Remek szervezőkészséggel és kiváló kapcsolatokkal bírt. A szovjet városparancsnokhoz, Zamercev vezérőrnagyhoz fordult, hogy segítsen növelni a kommunisták választási esélyeit. Korábban többször előfordult, hogy a Szovjetunióba küldött élelmiszer-szállítmányok egy részét a budapestieknek „ajándékozták”, az efféle nagylelkűség kampányfogásnak is megfelelt. Ezért a szeptember végére ütemezett jóvátételi burgonyaszállítmányt nem Moszkvába, hanem Budapest legforgalmasabb pontjaira utaztatták, és a Magyar Kommunista Párt nevében kiosztották az éhező lakosságnak. Ám a remélt választási győzelemhez képest a szociáldemokratákkal közös listán is csak 42,76 százalékot szereztek a kisgazdák 50,54 százalékával szemben.
A hollywoodi dramaturgia szabályai szerint a kisgyermek és a kutya szerepeltetése biztos sikerre vezet. Nyilván így van ez a kampánydramaturgiában is. De politikai kampányokban pillanatnyilag még nem píszí a gyermekek szerepeltetése. Viszont a kutya meg a krumpli együtt igazán eredményes páros lehetne. Hát még ha a kettő egy és ugyanaz!
Rogán Antal belvárosi polgármestersége idején megjelent egy újság, melynek kizárólagos célja a nagy politikus dicsőségének rendszeres megéneklése volt. A City című kiadvány nagyon sokba kerülhetett; hogy kinek, nem tudjuk, impresszum nem volt benne, a cikkeket sem írták alá. 2013 őszén, a kampány nyitányaként szenzációs információval bűvölték el az olvasókat. „Krumpli segített Rogán Antallnak meghódítani Cili szívét” – hirdette a lap vezető anyaga. A cím alapján azt gondolhatnánk: a krumpliról is kiderítették, hogy a zellerhez vagy a gyömbérhez hasonlóan afrodiziákum, de nem erről van szó. Ugyanis Krumpli a Rogán házaspár kutyája. Adjuk át a szót a lap névtelen szerzőjének, mert klasszikusokat csak szó szerint érdemes idézni: „Krumpli azért lett Krumpli, mert amikor Rogán Antal és felesége először meglátták a kis kedvencet, egy kis barna szőrpamacs volt, ami leginkább a krumplira hasonlított, így nem is gondolkodtak azon, hogy milyen nevet adjanak neki, egyértelmű volt számukra, hogy az ő kutyusukat Krumplinak fogják hívni.”
Nem vagyok szakorvos, így pontos diagnózist nem állíthatok fel, de annyi egyértelmű, hogy akinek egy kis barna szőrpamacsról a krumpli jut eszébe, annak vagy nagyon komoly étkezési, vagy még komolyabb szexuális zavarai lehetnek.
Egy másik lapszámban azután képriportot láthattunk arról, hogy Rogán Antal krumplit oszt a kerület nyugdíjasainak. Mindenki megnyugtatására közölhetjük: a képek egyértelműen bizonyítják, a nyugdíjasok nem kis barna szőrpamacsokat kaptak.
