Túlfűtött és acsarkodó hétköznapjainkba némi derűt lopnak az olyan „tudományos igényű” eszmefuttatások, mint a krumpli választásokkal kapcsolatos szerepéről szóló elemzések. A mind hosszabbra nyúló kampánykezdet idején a krumpli (Solanum tuberosum) is a politikai meggyőzés eszközévé válik. Nem is csak a krumpli, más élelmiszerek is. Néhány éve még a lejárt szavatosságú konzerv és a száraztészta volt a sláger, mostanában csatlakozott hozzájuk a szigorúan kormánypárti tej és tojás. (Ez is az utóbbi idők nagy felfedezése, hogy az élelmiszereket párthovatartozás szerint osztályozni kell.) Ám az igazi sztár a burgonya maradt, mely haszonnövény a világ egyik legfontosabb tápláléka.
Ráadásul a krumpli kampánycélú felhasználásának komoly történelmi hagyományai vannak. 1945 őszén az egész ország szenvedett az élelmiszerhiánytól. A háborús pusztítást kedvezőtlen időjárás tetézte, de még az sem volt elég, mert a kevéske termés jelentős részét hadi jóvátétel címével elhordták a győztesek. Budapest lakói éheztek, miközben közeledtek a helyhatósági és az egy hónappal későbbi nemzetgyűlési választások. A kommunista párt nem állt túl fényesen. Budapest főpolgármestere, a kommunista Vas Zoltán a „négyes fogattal” – Rákosi, Révai, Farkas, Gerő – együtt tért haza a moszkvai emigrációból. Remek szervezőkészséggel és kiváló kapcsolatokkal bírt. A szovjet városparancsnokhoz, Zamercev vezérőrnagyhoz fordult, hogy segítsen növelni a kommunisták választási esélyeit. Korábban többször előfordult, hogy a Szovjetunióba küldött élelmiszer-szállítmányok egy részét a budapestieknek „ajándékozták”, az efféle nagylelkűség kampányfogásnak is megfelelt. Ezért a szeptember végére ütemezett jóvátételi burgonyaszállítmányt nem Moszkvába, hanem Budapest legforgalmasabb pontjaira utaztatták, és a Magyar Kommunista Párt nevében kiosztották az éhező lakosságnak. Ám a remélt választási győzelemhez képest a szociáldemokratákkal közös listán is csak 42,76 százalékot szereztek a kisgazdák 50,54 százalékával szemben.