Vitakészség

A törvény ötletével kapcsolatban erős fenntartások merülhetnek fel.

Gyakran megfeledkezünk arról, hogy 2005-ben is volt egy Gyurcsány–Orbán televíziós vita. Gyurcsány ezen igyekezett kultúrlényként viselkedni, de nem nagyon ment neki, látványosan kidomborodott, hogy Orbán sokkal hivatottabb vezető. A későbbi DK-s vélhetően akkor döntötte el, hogy a majdani miniszterelnök-jelölti vita alkalmából felhagy a korrektség és az intellektuális tisztesség látszatával is. A legképtelenebb hazugságokkal és rágalmakkal rohanta le Orbánt, aki szinte megbénult a döbbenettől. A Fidesz első embere nem csak bukta azt a szópárbajt, sajnos okult is belőle. Azóta ő is felhagyott a szigorú tárgyszerűséggel, a másik véleményét, személyiségét tiszteletben tartó korrektséggel, és gyakorta él a Gyurcsánytól ellesett méltatlan verbális eszközökkel. Ennek ismeretében egy újabb jelöltvitának nem sok értelme lenne. Nem a programok ütköztetése zajlana, ehelyett különböző kommunikációs technikák és trükkök versenyévé silányulna az egész. Hozzáteszem, ha Orbán a régi énjéhez visszatérve ismét a tisztességes párbeszédre koncentrálna egy ilyen helyzetben, a jelenlegi mezőnyt bizton felülmúlná. Ám ez csak fikció.