Nyilván reprezentatív listának szánták szerzői a Mit kíván a magyar nemzet 2018-ban? című összeállítást. Kérdés, hogy a nemzet – ha van még beleszólása az efféle kérdésekbe – miként vélekedik róla. A Patrióta Európa Mozgalom mindenesetre megosztotta a tizenkét óhajt a széles közvéleménnyel, ami arra utal, hogy teljes mértékben egyetért vele. Talán nem rugaszkodunk el túlságosan a valóságtól, ha a szerzőt is a mozgalom környezetében sejtjük, igaz, egyértelmű bizonyítékunk erre nincs.
Első benyomásunk, hogy a felsorolt kívánságok megegyeznek a kormány és a kormánypárti szócsövek követeléseivel, illetve nagyban hasonlítanak azokhoz. Az első közülük – bevándorlóktól mentes szabad Magyarországot – mindjárt kettő. Úgy tűnik, a szerző szerint a bevándorlásmentesség és az ország szabadsága között szoros összefüggés áll fenn. Talán feltétele, netán következménye lenne egyik a másiknak. Az persze kétségtelen tény, hogy a nemzet elsöprő többsége ránk erőltetett harmadik világbeli élősködők nélkül szeretne élni, és hazánk szabadságához is ragaszkodik. A második pont – hazaárulóktól mentes országgyűlés Pesten – legfőbb hiányossága, hogy nem tudjuk, kiket tart a szerző hazaárulónak. Kormánypárti körökben többé-kevésbé mindenki hazaáruló, aki nem masírozik a békemenetben. Másrészt: csak a hazaárulókkal van baj? A besúgók, az egykori kommunista funkcik maradhatnak? Úgy tűnik, a kormányt ezek nem zavarják.
A harmadik pontban kerítést és határellenőrzést követelnek a magyar nemzet nevében, minél több határszakaszon. Az országhatáron kívül talán a megye- és a településhatárokat is körül kellene keríteni, ne zavarják az egyik falu migránsai a másik lakóit. A negyedik és az ötödik pont szerint Soros György ki-, illetve a külföldről támogatott civil szervezetek betiltása lenne fontos. Ezekhez át kell írni az alaptörvényt, bár ez mostanában nem okoz problémát. Nem csak a civileket, a külföldről támogatott gazdasági társaságokat is hasznos lenne betiltani, hiszen azok is nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek. Példa rá a privatizáció. A menekültek menjenek külföldre, a magyarok jöjjenek haza – szól a hatodik pont. És a magyar menekültek? Rejtélyes kívánság a hetedik: emberi kötelességek az emberi jogok helyett! Ép erkölcsi érzékkel bíró ember nem kíván ilyet. Ezt a modellt kipróbálták már: rabszolgatartásnak hívják. A jogfosztottság követelése eredeti, mondhatni forradalmi gondolat, ám hogy valóban kívánna ilyet a magyar nemzet, az több mint kétséges. Ahogy az is, hogy a magyar nép csak a balliberális tolvajok és hazaárulók elszámoltatását kívánná. Mert a nyolcadik pont a jobboldali és a politikailag nem meghatározott tolvajlást és hazaárulást nem említi. Ez jelentené netán a kilencedik pontban követelt nemzeti igazságszolgáltatást? A tizedik (kötelező honvédelmi oktatás az iskolában) és a tizenegyedik pontot (keresztény szokások és hagyományok ápolása, védelme) érdemes lenne összevonni, így az oktatási intézményekben sok kis milites Christit, Krisztus katonáit lehetne nevelni. Az agresszivitás amúgy sem áll távol hazánk pártba tömörült keresztényeitől.
Az utolsó pont – az EU- és az ENSZ-tagság évenkénti felülvizsgálata – felteszi a koronát az egész eszmefuttatásra. A nagy nemzetközi szervezetek nagyon szeretik, ha kis országok zsarolják őket tagságuk lebegtetésével. Szerencsére ezekben a szervezetekben a jogokat is komolyan veszik, nem csupán a kötelességeket kérik számon. Ugyanakkor legalább a költségvetési ciklusokat kivárhatnánk a tagság felülvizsgálatával.
Ez a tizenkét pont kirekesztő, az emberi méltóságot semmibe vevő, lehangoló szöveg. Csak nehogy megvalósuljon! Még jó, hogy ez nem valami kormányprogram, viszont ijesztő, hogy a rajongók elitje állította össze. A legelszántabb hívek így gondolkodnak. Ez jórészt a kormánypártok ideológusainak felelőssége. Hogy azt ne mondjam: szégyene.
