Összefonódva

Nem ártana, ha az egyházak nemcsak erkölcsi szózatokkal táplálnák a híveket, hanem példát is mutatnának.

Az állam és az egyházak viszonyának legtöbbet és leghangosabban vitatott pontja, hogy politizálhat-e az egyház. Ez valójában álprobléma, mert az egyházak politikai megnyilvánulásait saját belső szempontjaik korlátozhatják, és nem a tőle különváltan működő államhatalom érdekei. Nem szokás a szószékről aktuálpolitikai nyilatkozatokat tenni. Nem azért, mert illetéktelenül beleavatkozik a politikába, hanem azért, mert sértheti a közösség tagjainak meggyőződését, így belső ellentéteket generálhat, megoszthatja a híveket. Ám ez nem jelenti azt, hogy az egyházi személyeknek vagy testületeknek nem szabad politizálniuk – mert az az állam kompetenciája. Ez hasonlatos ahhoz a manapság divatos tételhez, hogy a civilek ne politizáljanak, mert az a politikusok dolga. Az egyházaknak kötelességük morális kérdésekben eligazítást adni híveiknek, amely kötelezettség azzal is járna, hogy a hatalom kirívóan erkölcstelen megnyilvánulásait szóvá tegyék. Az sem ártana, ha nemcsak erkölcsi szózatokkal táplálnák a híveket, hanem példát is mutatnának. Ehelyett azonban némi jogi és anyagi előnyökért a hatalmat támogató és dicsőítő hűségnyilatkozatokat tesznek, külön kiemelve azt a nagyszerű eredményt, hogy nálunk az állam és az egyházak egymástól függetlenül, szétválasztva működnek.