Tudom, hogy hülyeség az egész. Mindehhez kell a szilárd értékrenden alapuló család, példaképpé emelkedő és a gyerekekkel partneri viszonyt ápoló tanár, támogató társadalmi környezet. És legfőképpen bizalom. Tovább megyek: mindezen tényezők különös és szerencsés összjátékára van/lenne szükség.
A legnagyobb kérdés pedig az, hogy a „ne csapd szét magad, és gondolj a jövődre” üzenete hogyan képes utat találni egy olyan világban, ahol minden létező üzenetközvetítő éppen ennek az ellenkezőjét tolja bele az fiatalok, az emberek arcába.
