Napok óta azon gondolkodom, hogy mindez kinek lehet jó, kinek az érdeke. Bár ötletem lenne. Nekünk, kerékpárosoknak – és voltaképpen senkinek – bizonyosan nem. Mert innentől szabad az út. Nincs szükségünk a közlekedésben amúgy is meglévő rizikófaktorok számának növelésére. Éppen elég kiskirály és őrült futkos közöttünk.
Majd a rendőr meg az ittas bringás megegyeznek arról, hogy vajon biztonságosan tud tekerni a tag?
Ember, én még nem láttam olyan ittas vagy részeg fickót, aki elismerte volna, hogy beállt, mint a szög. Éppen ellenkezőleg: ilyenkor a legnagyobb király mindenki, és ez így is van jól. Viszont ekkor nagyobb a kockázatvállalási kedv, torzul a helyzetfelismerő képesség, ahogy a reflexek is tompábbak. Vagyis ha gyorsan kell kitérni egy veszély elől, talán pont azon a két másodpercen múlik majd egy élet. A kutya vissza nem fejti, hogy az egy sör plusz egy tipli vajon milyen szerepet játszott a tragédiában, főleg hogy nevezett koktél nem hat egyformán két embernél. Van, aki egy sörtől fejre áll. Balesetek és vitás helyzetek sokaságára kell felkészülni.
Nagyon nem vagyok híve a totális szabályozásnak és kontrollnak, a magánéletbe való beleugatásnak, az állandóan figyelő szemeknek és a tekintély minden körülmények közötti elismerésének, mert az megöli a kreativitást és szolgalelkűvé tesz. Viszont egy anómiával küzdő társadalom esetében tovább lazítani az egyébként is csak nagy nehezen betartott, és úgy-ahogy működő szabályokon több mint ostobaság.
