A DJ és a bűvész

Hőseink úgy néznek ki, mint akik éppen most ugrottak le egy tehervagonról, mert bepöccent a vonatkísérő.

Hőseink úgy néznek ki, mint akik éppen most ugrottak le egy tehervagonról, mert bepöccent a vonatkísérő. Hogy melyikről, az esetünkben szinte édes mindegy. Mert megint az van, mint Bálint Figurák című sorozatának majd minden képével, hogy hőseink és a szituáció időtlen, kortalan. Az arcoktól a cipőkig, a koncepciótól a kompozícióig. Elég komplex cucc ez, mert itt van még egy kis szociografikus attitűd is, a társadalmi beágyazottság. Üvölt róla a kívülállás, a kaland, a szabadság. Hogy a csavargás, az úton levés fáradságos munka, de jó. Egy olyan világban pláne, ahol a többség a szabadság helyett a biztonságot választja, holott még azt sem tudják nekik garantálni, csupán a konzumrabszolgák nyakkalodáját. Ikonikus kép lehetne ez, amennyiben a közegnek, amelyben született, lenne még hajlama ikonizálni, miközben napi több millió megapixel zúdul bele a világegyetembe, és tűnik el nyomtalanul, különösebb hatás nélkül.