Azt susorogja évek óta a nemzetközi szaksajtó, hogy Belgiumban húsz-harminc év után újra itt a nagy generáció. Nem hiába, hisz a vak is látja, mekkora sikereket érnek el a labdarúgók klubszinten, és legjobb európai csapatként a válogatott is ott tanyázik a FIFA-világranglista második helyén, Argentína mögött. Az is igaz: igazán erős ellenféllel nem hozta össze az élet a közelmúltban, volt ki ellen gyűjtögetni a ranglistapontokat.
A régmúlt elemzése és nagy mérlegek megvonása helyett most a belga válogatott jelenében merülünk el, videós összeállításunkban annak eredünk utána, hogyan kvalifikáltak a 2016-os Európa-bajnokságra, kis kitekintéssel arra is, kikből áll a vasárnapi (21.00 óra, Toulouse) ellenfél.
Nos, egy 2014-es februári hideg vasárnapon Nizzában ötvenhárom ország nevét helyezték el hat nagy üveggömbben. A 2-es kategóriájú csapatok közé sorolták be hazánkkal együtt (!) Belgiumot is, a 2016-os Eb selejtezősorsolásán pedig egy, a miénkhez (Görögország, Románia, Észak-Írország, Finnország, Feröer) hasonló erősségű csoportba nyert besorolást (Bosznia, Izrael, Wales, Ciprus, Andorra). A szövetségi kapitány ekkor már „a belga Dárdai”, a csatárból lett középpályás Marc Wilmots volt, aki alaposan kivette a részét hazája futballsikereiből, 19 évesen európai szuperkupát nyert a Mechelennel, hogy aztán klubszinten belga bajnokként és kupagyőztesként hódítsa meg Németországot (Schalke, UEFA-kupa-siker) és Franciaországot (Bordeaux). Játékosként 5 világversenyt – 4 vb-t is – megjárt, azokon 5-ször is betaláló Wilmots 2002-es visszavonulása után a Schalkénál meg is kezdte edzői karrierjét, amelyet azonban felfüggesztett, hisz képviselővé választották a karizmatikus sportolót. A kaptafához csakhamar visszatért (Sint-Truiden), 2009 után pedig már a válogatott másodedzőjeként láttuk Dick Advocaat, aztán Georges Leekens mellett is; az ő ideje 2014-ben jött el.
És ha szerencsés is volt a selejtezősorsolás, a B csoport küzdelmei során nem kisebb klasszisok voltak Marc Wilmots segítségére, mint a Chelsea (Thibaut Courtois) és a Liverpool (Simon Mignolet) hálóőre, a Tottenham védőkettőse (Tobi Alderweireld, Jan Vertonghen) és a Barcelona bekkje (Thomas Vermaelen), középpályán a római Radja Nainggolan, a szentpétervári Axel Witsel, a manchesteri különítmény (Kevin De Bruyne, City; Marouane Fellaini, MU), a londoni Eden Hazard (Chelsea), a BL-döntős Yannick Carrasco (Atlético Madrid) és Mousa Dembelé (Tottenham), hogy a sort egy fürt Európa-klasszis csatárral zárjuk: Romelu Lukaku (Everton), Divock Origi és Christian Benteke (mindkettő liverpooli). A sor akkor is tekintélyes, ha Hazard, Witsel és Benteke, valamint De Bruyne sem zárt túl klubidényt, Vincent Kompany pedig a szokott módon megsérült tavasszal.