Albánia vasárnap este még besegített nekünk, és saját maga mellett Romániát is Magyarország mögé sorolta az Eb-továbbjutásért folytatott harcban. Ezt a szívességet azonban nem tette meg nekünk Anglia a Szlovákia elleni hétfői mérkőzésen, a döntetlennel tovább kellett várakoznunk arra, hogy a vágyaink mellett papíron is a legjobb 16 csapat mezőnyébe kerüljünk a szerdai portugál meccsünktől függetlenül.
Arra volt szükségünk, hogy a világbajnok Németország egyetlen csúnyácska, aprócska góllal, de megverje a rajtunk keresztül az Eb-re egyenes ágon kijutott Észak-Írországot, így a 6 (még bizonytalan kilétű, de már biztosan mögöttünk lévő) csoportutolsón túl meg is lett volna az a két csoportmásodik is, amelyik már nem szerepelhet nálunk jobban az előcsatározások folyamán. Az északír–német mérkőzéssel párhuzamosan rendezett ukrán–lengyelen amúgy „nem tudott olyan eredmény születni”, ami matematikailag érdektelenné tette volna a várva várt szerdai összecsapást Magyarország és Portugália között.
Kicsit azért tarthattunk tőle, hogy a tornán eddig fegyelmezetten védekező északírek megtréfálják a gördülékenyen támadó németeket, de már a „mínusz első” percben fojtogatóvá vált a Nationalelf fölénye. Főleg Müller volt elemében az első terminusban, még ha pechje is volt: a 8. percben ziccert hibázott, a 11. percben Özillel kombinált, és utóbbi rontott, a 12. minutumban Götzével nem tudott gólt rúgatni, a 23.-ban Gomez mellelését rúgta mellé, a 27. percben pedig Kimmich beívelésénél stukkolt a rövid kapufára. A 29. percben aztán góllá érett a sok erőlködés, már Müller is betalálhatott volna, de mint darazsak a mézre, majd' megfojtották, mire kikanalazott Gomezhez, aki a sűrűből megszerezte azt a hőn áhított, csúnyácska gólt (0-1) – amire, ugye, mi is annyira vágytunk!
A félidő vége előtt Müller az oldalsó mellett a felső kapufába is „belekóstolt”, Észak-Írországnak gyakorlatilag momentuma sem volt az első 45 percben, ha csak Ward egy-egy nyargalását nem tekintjük annak.
Fordulás után Götze percei következtek, de kétszer is üvöltő gólhelyzetet puskázott el, ő volt tehát a második játékrész „Müllere”. Neuer kapuja azonban a csökkentett nyomás ellenére sem forgott veszélyben, így a második játékrészt langyosan lefocizva is hozta Németország.
