Bár az Egyesült Államokban milliók azt sem tudták, mi fán terem a labdarúgás, a hatalmas stadionok mégis megteltek, a mérkőzésekre átlagban 69 ezer néző látogatott ki – egészen pontosan 68 991 –, ennyi se előtte, se azóta. A házigazda a harmadik legjobb csoportharmadikként továbblépett a legjobb tizenhatba, és ott csak 1–0-ra kapott ki a Romarióval, Bebetóval, Dungával fémjelzett Brazíliától. A negyeddöntőbe még Hollandia, Svédország, Németország, Bulgária, Spanyolország, Olaszország és Románia verekedte be magát, Gheorge Hagi és társai 3–2-re verték Argentínát, az előző vb ezüstérmese eddig húzta. Azután, hogy nemzeti hősét, Diego Maradonát a második csoportmeccs után visszaesőként doppingoláson kapták – most nem kokaint mutattak ki nála, mint korábban Nápolyban, hanem az ephedrin nevű serkentőt –, és hazazavarták
De hamarosan csomagolhatott a címvédő is, a nyolc között a bolgárok hatalmas meglepetésre 2–1-re legyőzték a németeket. Matthäus tizenegyesgóljával még Berti Vogts legénysége vezetett, de a hajrában három percen belül előbb Hriszto Sztojcskov, majd Jordan Lecskov is betalált Bodo Illgner kapujába.
Olaszország ugyancsak 2–1-re nyert Spanyolország ellen, Svédország 2–2 után büntetőpárbajban ejtette ki Romániát. A brazilok pedig az egyetemes vb-történelem egyik legjobb meccsén verték a 0–2-ről még visszakapaszkodó hollandokat 3–2-re, akiknek Branco elemi erejű szabadrúgására már nem volt válaszuk. A brazilok második gólját szerző Bebeto babaringatós gólöröme is beégett az emlékezetekbe; a csatárnak két nappal korábban született meg a harmadik gyermeke, ezt is megünnepelte a találatával együtt.
Az elődöntő nem hozott semmi rendkívülit, Brazília 1–0-ra legyőzte Svédországot, Olaszország 2–1-re Bulgáriát, jöhetett a brazil–olasz finálé a pasadenai Rose Bowl-stadionban 94 000 néző előtt, és Puhl Sándor bíráskodása mellett. Az előző évben a már a világ harmadik legjobb játékvezetőjének megválasztott egri sípmester a vb-n a brazil–svéd (1–1) csoportmeccset, majd az olasz–spanyol negyeddöntőt is vezette, ezek után megkapta a döntőt is. A színfalak mögött ebben jelentős szerepe volt korábbi kiváló játékvezetőnknek, Palotai Károlynak, aki erről 2010-ben beszélt is egy interjúban: „Akkoriban a FIFA játékvezetői bizottságában is tevékenykedtem. Sanyi legnagyobb ellenfele a dán Peter Mikkelsen volt, akit az európai tagok többsége szívesebben látott volna a döntőben. Tudtam, hogy nekem a többi földrész képviselőjét kell elsősorban meggyőznöm arról, hogy mégis Puhl lenne a megfelelő személy. Nos, ez a taktika annyira bevált, hogy Sanyit végül is 7:3 arányban szavaztuk meg.”
S jól döntöttek, mert Puhl Sándor paraguayi és iráni asszisztensével tökéletesen levezette az egyébként felettébb unalmas, eseménytelen találkozót, és megdolgozott a pénzéért, hiszen a döntő gól nélküli 120 perc után tizenegyespárbajba torkollott. A selecaóból csak Marcio Santos rontott, az olaszoktól Franco Baresi és Daniele Massaro is, majd Roberto Baggio, aki a döntőig a hátán vitte a csapatát, az égbe lőtte a labdát, és Brazília abban a szemvillanásban négyszeres világbajnok lett.
csapatok száma: 16
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!