A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 2000-ben úgy döntött, hogy Afrika is megérett a vb-rendezésre, és a 2010-es torna lebonyolítására csak a fekete kontinensről fogadott pályázókat. (Mint ahogy a 2014-esre a rotáció szellemében pedig csak Dél-Amerikából.)
Tunézia és Líbia közösen pályázott volna, de erre nem nyílt lehetőség, így előbbi visszalépett, utóbbi anyagát pedig a zürichi szavazás napján reggel visszadobták, így a Dél-Afrikai Köztársaság, Marokkó és Egyiptom futott versenyt egymással. Ám ez nem volt komoly meccs, a szemlebizottság jelentése már egyértelművé tette, hogy a dél-afrikaiaké a legjobb pályázat, akik négy évvel korábban mindössze egyetlen vokssal kaptak ki a németektől. Ezúttal már a szavazás első fordulójában megkapták a szavazatok több mint felét, tizennégyet, Marokkónak tíz jött össze, Egyiptomnak pedig egy sem.
„Úgy érzem magam, mint egy 50 éves fiatal ember” – fogalmazott a Dél-afrikai Köztársaságban a szabadság szimbólumának tartott korábbi elnök, az akkor 85 esztendős Nelson Mandela, aki a pályázat egyik ütőkártyája volt. (Mandela tavaly decemberben hunyt el.)
A FIFA az országban uralkodó közbiztonsági káosz és a lassú munkatempó miatt többször is figyelmeztette a dél-afrikaiakat, mi több, meglebegtette, hogy elveszi tőlük a rendezést, de végül minden a helyére került. A tornára a sportág történetében először több mint kétszáz ország, egészen pontosan 205 nevezett. A magyar válogatott – folytatva 1986 óta tartó rossz sorozatát – ezúttal sem jutott be a 32-es elitmezőnybe: a selejtezők során öt győzelem és négy vereség mellett egy döntetlent ért el, így Dánia, Portugália és Svédország mögött, Albánia és a sereghajtó Málta előtt a negyedik helyet szerezte meg csoportjában.
A vb-históriában Dél-Afrikában fordult elő először, hogy a házigazda már a csoportkörben búcsúzott, de lássuk be, ez nem hatott nagy szenzációként. A „Bafana bafana” soha nem volt világverő alakulat, s tulajdonképpen helytállt az A csoportban. Uruguay mögött Mexikó csak jobb gólkülönbségével előzte meg a házigazdát, amely 2–1-re legyőzte a kvartett utolsó helyére szorult Franciaországot. S nemcsak az előző vb ezüstérmese esett ki dicstelenül, hanem a címvédő is, az olaszok az F csoportban Paraguay, Szlovákia és Új-Zéland mögött két ponttal utolsók lettek! A szintén búcsúzó Új-Zéland mindhárom találkozója döntetlenre végződött, és a vb-n egyedüliként mondhatta el, hogy nem kapott ki! A későbbi világbajnok spanyolok a H csoportban rögtön az első meccsükön 1–0-ra alulmaradtak a svájciakkal szemben, ezután viszont megállíthatatlanul robogtak előre. (Az egész tornán még egy gólt kaptak, a csoportban a Chile ellen 2–1-re megnyert összecsapásukon.)
Az egyenes kieséses folytatásban két nagy bírói tévedés váltott ki hatalmas visszhangot. A Németország–Anglia (4–1) nyolcaddöntőben Frank Lampard lövése 2–0-s német vezetésnél hiába pattant a keresztlécről fél méterrel a gólvonal mögé, Jorge Larrionda uruguayi játékvezető nem adta meg a találatot, míg az Argentína–Mexikó (3–1) párharc első gólja méteres lesről született, amit az olasz Roberto Rosetti nem észlelt. Ezt követően vette újra napirendre a FIFA a videóbíró és a gólbíró-technológia alkalmazását, s a brazíliai világbajnokságon utóbbit már alkalmazzák is.
A német–angol összecsapás alábbi összefoglalójába a Lampard-lövés után a németek bevágták Geoff Hurst gólját az 1966-os vb-döntőből, ami a felvétel tanúsága szerint nem is volt gól, a labda itt a felső kapufáról a gólvonalra pattant, s a dél-afrikai történetet úgy tálalják, hogy ez a bosszú azért. (Az 1966-os finálét az angolok 4–2-re nyerték meg.)
A legjobb nyolc között Hollandia 0–1-ről fordítva 2–1-re verte Brazíliát, Németország 4–0-ra Argentínát, Spanyolország 1–0-ra Paraguayt, Uruguay pedig egy egészen hihetetlen forgatókönyvű találkozón büntetőkkel Ghánát. A 120. percben 1–1-re álltak a felek, amikor Luis Suárez a kapuban előbb lábbal blokkolt egy gólba tartó lövést, majd a kipattanó után két kézzel hárított egy fejest. A támadót kiállították, a ghánaiak 11-est lőhettek, de ezt Asamoah Gyan a felső kapufára vágta. Így jöhetett a büntetőpárbaj, amit 4–2-re Uruguay nyert meg.
Az elődöntőben Hollandia 3–2-re legyőzte Uruguayt, de ez valójában nem volt szoros meccs, a dél-amerikaiak második találata a 92. percen született. Spanyolország 1–0-ra nyert Németország ellen, itt Carles Puyol a 73. percben talált be. A döntőben az Európa-bajnok spanyol válogatott a hosszabbításban, Andrés Iniesta 116. percben szerzett találatával múlta felül Hollandiát, s ezzel a világbajnokságok történetének nyolcadik győztese lett. A gól mellett még Nigel de Jong karaterúgása maradhatott meg bennünk, a hollandok középpályása a 28. percben leterítette Xabi Alonsót, de megúszta sárga lappal. Utólag bevallotta, bár a labdáért ment, ő is pirosat adott volna magának
