Szeretem a mexikói konyhát, még ha nem is feltétlenül a chili con carne a kedvencem a közép-amerikai étlapról. Maga az ezerarcú chili, az édeskéstől a méregerősig terjedő mexikói paprika számos étek elhagyhatatlan fűszere. A futballjukért – eddig – nem nagyon rajongtam, de a világbajnokság előrehaladtával már direkt vártam Mexikó és Costa Rica mérkőzéseit. Úgy tűnt, hogy – a kameruni hírekkel ellentétben – ez a két csapat csak a győzelem ügyében bundázhatott. Az aztékok és a spanyol hódítók isteni magasságokban élő leszármazottai olyan lelkesedéssel harcoltak a pályán, amit az európai csapatok közül csak Görögország tud prezentálni.
A futball háború, még ha nemesnek látszó küzdelem is, képletesen meghalni is érdemes ezekben a csatákban. A filmszínészeket megszégyenítő (pl. Rudolf Valentino) vonásokkal rendelkező Rafa Marquez 35 évesen, a negyedik vébéjén úgy csúszott-mászott, ahogyan egy újoncnak illene az NB I-ben. A hadvezér, Miguel Herrera pedig – csak a mellkasáról hiányoztak a kitüntetések – a csatában a katonákkal együtt harcoló tábornokként üvöltött, csodálkozott, ünnepelt és bosszankodott. Valamint faragta a játékvezetőket és segítőiket, ahogyan az „El Piojo”, azaz Tetű becenevéhez illik is. És volt valami abban, amit csinált, csináltak. Elvégre Brazília nem tudta legyőzni a harci kedvben jelentősen felpaprikázott mexikóiakat, a horvátokat simán felőrölték, és a Kamerun sem jelentett gondot számukra.
Csak a hollandok tudták megállítani őket, de az is micsoda meccs volt. Mexikó szokásához híven egyszerre védett területet és támadta a labdás embert. Rengeteget futottak labda nélkül, és elképesztő egyszerűséggel kerülték meg az ellenfél védelmét. Hollandia a csoportmeccsek aratott három győzelme után kissé dermedten figyelte ezt a lelkesedést. Dos Santos gólja után (persze könnyű annak, akiről két szent is gondoskodik) ugyan a hollandok nem kaptak meg egy jogos büntetőt, de a mexikói lendületet csak a 60. perc után tudták lassacskán utolérni, majd megtörni. Csodás volt látni, hogyan vesznek mély levegőt Louis van Gaal gladiátorai, és miként pörgetik fel határozottan a maguk fordulatszámát (már kezdem érteni a búr háborúk lélektani momentumait). De Mexikó még majdnem ezt is túlélte. A 88. percben mégis eljött a vég: Sneijder egyenlített, majd a ráadásban Huntelaar büntetője megadta a kegyelemdöfést.
