Nem kell nagy jósnak lenni ahhoz, hogy megjövendöljük: a hazai vb-őrülteket nem a C csoport meccsei szögezik majd a fotelba június második hetétől. Nem, nem az éjfeles vagy az éjjel hármas kezdési időpontok miatt. Japán, Kolumbia, Görögország és Elefántcsontpart viszonylag csekély magyar rajongótáborral bír, a csapatok viszont várhatóan óriási csatát vívnak majd a két továbbjutó helyért.
06.14. Kolumbia–Görögország 18.00
06.15. Elefántcsontpart–Japán 03.00
06.19. Kolumbia–Elefántcsontpart 18.00
06.20. Japán–Görögország 00.00
06.24. Japán–Kolumbia 22.00
06.24. Görögország–Elefántcsontpart 22.00
Nem csupán José Pekerman szövetségi kapitány, de minden kétséget kizáróan egész Kolumbia számára január 22. az ország legújabb kori történelmének fekete napja. Talán még Andrés Escobarnak az USA ellen saját kapujába továbbított ’94-es vb-gólját is überelte a hír okozta csalódottság, miszerint a csapat első számú csillaga, Radamel Falcao egy negyedosztályú ellenféllel szemben vívott Francia Kupa-meccsen térdszalagszakadást szenvedett. Az Atleticóból a Monacóba vándorolt gólzsák sérülése csigalassúsággal javult, és Pekermannek végül le kellett mondania a csatár szolgálatairól. Azért még így is maradt remény a jó szereplésre, főképp ha a C jelű csoport többi tagjára és a kolumbiai keret tagjaira vetünk egy futó pillantást.
A Los Cafateros 1998 óta nem járt világbajnokságon, így a tavaly októberi vb-kvalifikációt kitörő örömmel fogadta az ország futballszerető lakossága. A dél-amerikai zóna második helyének megszerzése a FIFA-ranglista aktuális állását figyelembe véve szinte kötelező feladat volt Baccáék számára, ott ugyanis csak Spanyolország, Portugália, Németország és Brazília előzi meg őket.
Kapusok: David Ospina (Nice), Farid Mondragón (Deportivo Cali), Camilo Vargas (Santa Fe)
Védők: Camilo Zúniga (Napoli), Santiago Arias (PSV Eindhoven), Mario Yepes (Atalanta), Cristian Zapata (AC Milan), Pablo Armero (West Ham United), Eder Álvarez Balanta (River Plate), Carlos Valdés (San Lorenzo)
Középpályások: Alex Mejía (Atlético Nacional), Fredy Guarín (Internazionale), Abel Aguilar (Toulouse), Aldo Ramírez (Morelia), Carlos Sánchez (Elche), Juan Fernando Quintero (Porto), Juan Guillermo Cuadrado (Fiorentina), James Rodríguez (AS Monaco)
Csatárok: Carlos Bacca (Sevilla), Teófilo Gutiérrez (River Plate), Jackson Martínez (Porto), Víctor Ibarbo (Cagliari), Adrián Ramos (Borussia Dortmund)
Ehhez a nem rossz kis társasághoz a vb-selejtezőkön elért 9 sikerrel csatlakozott Kolumbia, mely nem csak Falcaót sirathatja, de a támadó 13 meccsen szerzett 9 gólját is. Rajta kívül az udinesés Muriel és a „latin-amerikai BL”-győztes Perea sem lesz ott Brazíliában, de a Sporting gólvágója, Montero is gyengének találtatott.
A várható kezdőcsapat zömét Gutiérrez (River Plate) kivételével Serie A-s légiósok teszik ki, a többiek a francia, a spanyol és az angol első osztályban kergetik a labdát. Falcao pótlását Pekerman könnyen megoldhatja: Bacca előkelő helyen zárt a spanyol góllövőlistán, és közben Európa Liga-győzelemig vezette a Sevillát. Jackson Martinez, a Porto ügyeletes sztárja szintén szóba jöhet, a dortmundi Adrián Ramos is beugrásra kész elöl, hogy a középpályás létére a Fiorentinában idén 15 gólig jutó Cuadradóról ne is beszéljünk. A védelemben José Pekerman számít a veterán Yepesre, aki csapatkapitányként akár tovább is vezetheti a csoportból Kolumbiát. Ez egyben azt is jelentené, hogy a csapat megismételné a Valderrama-féle aranygeneráció 90-es világbajnokságon elért teljesítményét.
Az Elefántok szinte még szűznek számítanak a vb mezőnyében. Rövid karrierjük ugyanakkor felfelé ível: 2006-ban még csak egy hősies győzelmet szereztek csoportjukban Szerbia ellen, négy éve viszont a portugáloktól pontot csentek, Észak-Koreát pedig alaposan elpáholták. Most viszont sem Hollandia, sem Argentína, sem pedig Brazília nem tornyosul az útjukban már a csoportban, így továbbjutási esélyeik komolyan megnőttek.
A csapat egyik legnagyobb problémája „afrikai” típusú: ritkán akad össze neves riválissal. 2012 nyara óta négyszer játszott kontinensen kívüli csapattal, és csak egyszer tudott győzni, Ausztria ellen, még két éve. Néhány napja a vb-esélyesek között nem emlegetett bosnyákok győzték le Elefántcsontpartot.
A támadószekció első ránézésre brutálisan erősnek tűnik. Azért azt nem árt figyelembe venni, hogy Didier Drogba már nem a régi „Ló”: eddigi vb-meccsein csupán kétszer köszönt be, és az utóbbi időben nem parádézik a válogatottban. Nem véletlen, hogy Sabri Lamouchi a gyenge Afrika Kupa-szereplés után megköszönte a munkáját egy időre. Reaktiválása után a bosnyákok elleni legutóbbi – vesztes – felkészülési meccsen csak csere volt, de egy szabadrúgást azért így is bevágott. Salomon Kalouval anno még együtt ontották a gólokat a Chelsea-ben, Drogba azóta már a Galatasarayban, Kalou pedig Lille-ben játszik.
Drogba legszebb pillanatai:
Yaya Touré személyében a világ egyik legjobb szűrő középpályásával sáfárkodhat Sabri Lamouchi szövetségi kapitány. A volt barcás csillag a Manchester Cityvel nem csupán bajnok lett 2014-ben, de valósággal szórta a gólokat: 24-et lőtt az idényben. Gervinhóval, Tiotével és Diével komoly falat húzhatnak középen. A hátvédsorban ott lesz Yaya fivére, Kolo is, akit malária ide, liverpooli mellőzés oda, nem lehetett otthon hagyni. Mellette a válogatottrekorder Zokora jelenti az állandóságot hátul. A gárda leggyengébb posztját a kapus jelentheti majd, reméljük, a belga első osztályban játszó Barry nem sértődik majd meg e sorok olvastán.
A csapatnak két nagy hiányzója lesz. Az egyik Eboué, Drogba isztambuli csapattársa, a másik viszont inkább fogalmi deficit: a hírek szerint a francia szövetségi kapitányt nem tisztelik túlzottan játékosai, így a vb után egy nevesebb szakember válthatja a kispadon. Nem csoda: aki egyszer kivágja Drogbát a csapatból
Az elcsépelt szóviccet, miszerint Honda-motorral hasíthat Japán a vb-n, már 4 éve is lehetett olvasni. Ez is jelzi, a szigetország válogatottjának játéka nem sokat változott a mögöttünk hagyott időszakban. Alberto Zaccheroni 2010-ben vette át a dél-afrikai világbajnokságon nyolcaddöntőig jutó csapatot, és a Takesi Odakától megörökölt gerincre épített. Szép győzelmekkel melegített – többek között Argentína ellen –, majd megnyerte az Ázsia Kupát Japánnal. A Konföderációs Kupán összeszedett 3 vereség viszont elég volt ahhoz, hogy elkezdjen remegni a kispad az olasz mester alatt. Ezt kizárólag olyan eredményekkel lehetett orvosolni, mint Belgium legyőzése vagy egy Hollandia elleni idegenbeli iksz. Előbbi sikerek, a 2014-es veretlenségi sorozat és az, hogy Japán első csapatként jutott ki Brazíliába, elégnek bizonyultak ahhoz, hogy Zacc vezethesse a vb-n a kékeket.
A tréner régi nagy vágya, hogy 3 csatárral rohamozzon a Kék szamurájokkal, de a hazai bajnokság csapatai a 3-5-2-es felállásban hisznek, így a szövetségi kapitány továbbra is csak álmodozhat az erőteljesebb támadójátékról. Honda Keiszuke mellett a manchesteri Kagava Sindzsi, az 1860 Münchenben játszó Oszako és az ifjú sztár, Okazaki Sindzsi gondoskodhat a csapat góltermeléséről, amivel a korábbi tornákon sem akadt komolyabb gond. Dél-Afrikában mindössze két kapott góllal zártak a szamurájok, a zömmel a Bundesligában edződő szűrő középpályások és bekkek most is gondoskodni fognak a biztos reteszről. Sztárcsatárok híján Japán továbbra is az erős csapatszellemre és az olasz, német, angol ligákban összeszedett tapasztalatra építhet.
No meg, arra a mintegy másfél milliós japán diaszpórára, mely Brazíliában él, és minden bizonnyal ott biztatja majd övéit a recifei, natali és cuiabái stadionban.
Sokan feltehetik a kérdést, miért a legrutinosabb gárdát hagytuk a végére. Nekik csalódást kell okoznunk: a görögök írd és mondd, mindössze harmadik világbajnokságukra készülnek. Bár az ő esetükben ez semmit nem jelent, hiszen mint 2004-ben is láthattuk, nem kell sok tapasztalat ahhoz, hogy egy csapat felüljön például Európa trónjára (az Eb-arany megszerzése előtt csupán egyszer, 1980-ban járt kontinenstornán Görögország).
A görögök hihetetlenül szerencsétlenek voltak a selejtezők során, ugyanis 25 szerzett pontjukkal szinte minden csoportban az első helyen végeztek volna. Kivéve a G jelűben, ahol Bosznia-Hercegovina gólaránnyal elhappolta az orruk elől az első helyet. A pótselejtezőben Románia már nem jelentett komoly akadályt. Akik gyűlölték a 10 évvel ezelőtti Eb-n bemutatott bunkerfocijukat – az egyenes kieséses szakaszban egyetlen gólt sem kaptak –, azok most sem nekik fognak szurkolni. Nyolc selejtezőbeli győzelmükből öt 1–0-s volt. Az ellenállhatatlan támadójátékot tehát továbbra sem a görög meccseken kell majd keresni.
Otto Rehhagel 2010-ben, miután bérelt helyet kapott az Olümposzon, elhagyta a csapatot. A portugál Fernando Santos jól szállt be: a legutóbbi Eb-n negyeddöntőig vezette a „Kalózhajót”. Pont annyi új játékost épített be, amely még elviselte a Rehhagel-vonal továbbélését, de picivel azért megpróbálta élesebbé tenni a csatárjátékot.
Ennek tengelye vélhetőleg a románokat három góljával szinte egymaga kiejtő Mitroglu lesz, aki Fulhambe igazolását követően megsérült, és alig játszott meccset idén. Őt Szalpingidisz és a Celtic loboncos gólvágója, Szamarasz próbálja majd labdákkal tömni. Klasszikus irányító híján a görögök még mindig az Eb-győztes veteránokra, Karaguniszra és Kacuraniszra számíthatnak a középpályán. A védősorban Papadopulosz és Toroszidisz ad stabilitást, erről bizonyíték a selejtezőn bekapott mindössze négy gól. Oresztisz Karnezisz nem nagyon fért be klubcsapatában a kapuba (Granada), így meccstapasztalatot kizárólag a válogatottban gyűjthetett a vb-re.
A 28 éves átlagéletkorú, a FIFA-ranglista 10. helyén állomásozó görögök igazi fekete lovak: ha hátul megbízhatóan teljesítenek, akár simán továbbjuthatnak, ehhez persze a csatároknak is össze kell szorgoskodniuk néhány gólt.
