Chile az 5. tizenegyesnél bukott el Brazília ellen, pedig Gonzalo Jara még akkor is tarthatta volna az egált a rendkívül ideges és bizonytalan házigazdákkal. Nigéria a hajrában bukott el Franciaországgal szemben, igaz, nem is mutatott továbbjutást sejtető vagy érdemlő teljesítményt. Ellentétben Mexikóval, Miguel Herrera csapatát ugyanis csak az utolsó percekben törte meg Hollandia. A böjtölő Algéria, a bekkelő Svájc és USA hosszabbításra kényszerítette Németországot, Argentínát, illetve Belgiumot. És micsoda meglepetéseket okoztak, amikor már vesztésre álltak. Mindent egy lapra feltéve elkezdtek támadni, lettek is ziccereik, de gól, gólok nem születettek. Utólag persze teljesen felesleges a következő kérdés, de mégis felteszem. Mi lett volna, ha a három kicsi előbb bátorodik neki, és több energiát fektet a támadásokba? Vajon gyorsabban véreznek el? Vagy többet érnek el, mint a döntetlenre és tizenegyesekre játszva?
A legjobb nyolc közé így öt nagy futballnemzet jutott be, tovább a fiatal Belgium, a látványos Kolumbia és a lelkes Costa Rica. Meglepő, de a három utóbbi válogatott nyújtotta a legélvezetesebb játékot. A nagy ötös viszont főleg szenvedett. A csoportmeccsekhez képest kiábrándító volt a játékuk. Erővel jól bírták, elvégre a meccsek végére bedarálták ellenfelüket, de a mutatványt költői túlzás lenne lelkesnek, szellemesnek vagy bármi hasonlónak nevezni.
Az egyetlen üdítő kivétel az argentin Di María volt, aki a legszívesebben a hátára vette volna az egész csapatot, futott, ütközött és rúgott helyettük is, csak valahogy megszülessen a gauchók első gólja. A sors igazságának tudható be, hogy Messi önzetlen átadásából éppen a Real Madrid játékosa lőhette a győztes gólt Argentínának.
Brazília szenved, újra szenved. Hol vannak már a labdazsonglőrök? Csak a bruszt ment, az is nehezen. A franciák nem voltak annyira rosszak, de Pogba gólja után mindenki fellélegzett. Németországot a legjobban az jellemzi, hogy egy szabadrúgáskombináció végrehajtása közben Thomas Müller a saját lábában elbotolva akkorát esett, mint egy télikabát. Azóta is rajta röhögnek – gondolom a német öltözőben is. Igazából Hollandia sem villogott, de az ő játékukon érezni lehetett, hogy akadnak még tartalékok, amit a továbbiakban be tudnak vetni. Argentína ritkán szokott ámulatba ejteni, de mindig kemény, mint az a cél. Most is.