A világ egyáltalán nem csodálkozott el azon, hogy a brazíliai labdarúgó-világbajnokságot nem a házigazdák, hanem Németország nyerte. Sőt az elődöntőben megsemmisítő, 7-1 arányú vereséget mért a brazilokra. Mintha más osztályhoz tartozott volna a két csapat.
Hogy miért nem meglepetés a német győzelem? Azért, mert a vb alatt a legmagasabb színvonalon is a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtották. Azaz összességében valóban ők voltak a legjobbak. Még akkor is, ha a döntőben (de azt megelőzően Ghána és Algéria ellen is – milyen furcsán hangzik – volt némi mázlijuk, mert Argentína is nyerhetett volna, és akkor minden német álom és erőfeszítés romba dől.
Mi a titka a német futball ilyen kiemelkedő sikerének? A receptúra rendkívül összetett, a nélkülözhetetlen hozzávalók mellett némi fűszer és a séf szerencséjére is szükség van. Lássuk előbb az alapokat!
Ha most valaki azt hinné, hogy ez a receptúra könnyedén átvehető, az téved. Van a gasztronómiában az úgynevezett lassú főzés technikája, amikor órákon át rotyog az étel a fedő alatt. Nos, ez a recept is ilyen. Hosszú évtizedek kemény és sok bizalmat igénylő munkájára van szükség ahhoz, hogy egy ország felépítsen egy ilyen tudatos rendszert. Persze megéri, akkor is, ha sohasem lesz világbajnok a válogatott. A bizalmat még egyszer hangsúlyoznám. Németországnak például 1926 óta, 84 év alatt Joachim Löw a 10. szövetségi kapitánya. A Nationalelf mindenkori vezetőjének pedig nemcsak a válogatott irányítása a feladata, ő az első számú német edző. Őt követik a többiek, tanítja őket, óriási szerepe van az évtizedekre szóló vízió felépítésében.
El tudják ezt képzelni – például – Pintér Attiláról?
